Minden kezdet nehéz

Ez a hét vagy talán év egész mókásan kezdődött, a hétvégém egész tűrhető volt, leszámítva azt, hogy megint 4 órát töltöttem el a vasárnapomból egy honlap szerkesztésével, és ezzel nem lenne gond, ha nem mögöttem ülne a megrendelő… De a nagyja szerencsére már készen van. Vasárnap hívott minket keresztanyám, hogy Veszprémben teljesen lefagytak az utak, ő nem fog hazamenni az irodából, ezért csak hétfőn délben mentünk fel tesómmal. Én a telefonom, nővérem a telefon töltőjét hagyta otthon. Anya nagyon repesett a boldogságtól, mikor tesóm az utolsó aksi tölöttséggel elmondta neki, hogy nincs telónk.

Ez még semmi, kedden gépterembe menet seggreültem és felvágtam a jégen a kezen. Tomi aztán mesélte, hogy Horváth H. Attila tanárúr a fejét verte be egy hasonló balesetnél, na az sokkal dúrvább. Szóval elég cudarul kibabrált az emberekkel ez az időjárás. Na de most jön a legjobb! Elhagytam a sapkámat 😥 . Gépterembe menet elvileg még megvolt, aztán kiírtottam két gépet, talán még akkor is megvolt, mikor elmentem már nem volt meg! Na most ez mi? Hogyan lehetek ekkora hülye, hogy elhagyok egy sapkát, mikor csak egyetlen teremben ültem le. A teremben volt még 3 ember, nem akarok gonosz lenni, de miután Vineski barátomnak a kabátját lopták el Expresszóban azóta megfordul a fejemben, hogy sajnos Ausztriában milyen sztereotípia volt rólunk magyarokról…

Ez a két feledékenység kicsit mélyre vágott, aztán tesóm mutatta a cikket a Maximában, ahogy Tóth Vera hogyan mutatja be Tapolcát. Az tette fel az i-re a pontot. Nem hiszem el, hogy nekünk kell az, hogy a Vera tegye híressé a várost! Másrészről meg nem hiszem, hogy bármi is, amit leírt a cikkben megérdemel a város.

És most a jöhet a szokásos panaszkodás, amit már nagyon sokan untok. A Tapolcai Ifjúsági Zenekar idén 25 éves, és a zsebébed tudhat egy NEMZETKÖZI KIEMELT ARANY minősítést, és több HAZAI KIEMELT ARANY minősítést több kategóriában. Bárhogy is nézzük az ország legjobb ifjúsági fúvószenekara, hasonló szinten még áll egy-két profi, illetve felnőtt zenekar. Most január 26-án megújítjuk a minősítőt, felsőkategóriában, a cél persze megint arany. Az országban arany minősítést elérni felső kategóriában szerintem nem egy rossz koncertnek hangzik. Közönség még csak-csak lesz, de nem biztos, hogy a zenekaros családokkal, ismerősökkel kellene csak megtölteni a sport (jaj, bocs) rendezvénycsarnokot. Most hétvégén megkérdezem mikor kezdődik pontosan a koncert, meg még egy-két pontos infót, aztán reklámozom egy kicsit Veszprémben a dolgot, hátha. Mert az sem biztos, hogy lesz még ennek a zenekarnak ilyen minősítője…

Na mindegy, ez az év kicsit nehezen indul, de innen szép nyerni, nem igaz :)? Szombaton este Padláson Eskabbe koncert, ha van kedvetek/energiátok/sörötök/időtök akkor gyertek el, én ott leszek ;)!