Bejegyzések a(z) zenekar címkével

A veszprémi lakás csendes. Annyira, hogy ha egyedül vagy, és nem szoktál még hozzá, akkor félsz. Eddig azt gondoltam, hogy azért, mert nagyon jó a szigetelése, ezt már korábban ki is használtam, Veszprémben készültem fel a 2009. évi újévire a TV Maci nótával (Pécsi József – Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán), és az idei újévi előtt is Veszprémben gyúrtam tüdőre és szájra. Nem gondoltam volna, hogy ezen a héten gond lesz belőle.

(tovább...)

Múlt héten számomra is elkezdődött a nyár. Kicsit olyan Kiss Ádámos lett, “de jó, elfogytak a vizsgaidőpontok”. Erről akartam is írni egy külön bejegyzést, de aztán mégsem, mert semmi biztosat nem tudok mondani egyelőre. Még a nyáron és szeptemberben fog kiderülni, hogy hova tovább. Habár beállt ez a fajta bizonytalansági vákum, azért nem fogom a napot lopni. Ezen a hétvégén Sárvári fúvószenekari verseny, a 4 próba biztos pont a naptáramban. Ezen kívül szeretnék haladni még néhány nyílt forráskódú projekttel, néhány honlappal is, de el kellene küldeni szervizbe a laptopomat. De majd valahogy megoldom.

(tovább...)

A hétvégén ünnepelte a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar a 25 éves jubileumát. Egészen pontosan szombaton. Pénteken délután 3-kor elindultunk apával Veszprémből, én 4-re le is értem a zeneiskolába, és egy fél órát vártunk, mire bepakolhattuk a teherautóba a székeket, aztán a hangszereket. Elég sokan voltunk, gyorsan ment. Vagy talán mégsem olyan gyorsan, mert pontosan 6-ra végeztünk a színpadra felpakolással, és utána még átmentem boltba, hogy ne halljak éhen, majd két keksz között egy fejcsóválással nyugtáztam, hogy megint vannak olyanok, akiknek vissza kell menni a kottájáért, mert el volt dugva és mi nem találtuk meg. Persze ezt nem igazán értem, mivel a lányok az egész pincét átnézték, és minden kottás táskát elhoztunk, de volt még egy köre Krisztiánnak. Ha engem kérdeztek, szerintem direkt élvezi ezeket a pakolásokat :).

(tovább...)

Ez a hét vagy talán év egész mókásan kezdődött, a hétvégém egész tűrhető volt, leszámítva azt, hogy megint 4 órát töltöttem el a vasárnapomból egy honlap szerkesztésével, és ezzel nem lenne gond, ha nem mögöttem ülne a megrendelő… De a nagyja szerencsére már készen van. Vasárnap hívott minket keresztanyám, hogy Veszprémben teljesen lefagytak az utak, ő nem fog hazamenni az irodából, ezért csak hétfőn délben mentünk fel tesómmal. Én a telefonom, nővérem a telefon töltőjét hagyta otthon. Anya nagyon repesett a boldogságtól, mikor tesóm az utolsó aksi tölöttséggel elmondta neki, hogy nincs telónk.

(tovább...)

Vasárnap van, és én még mindig Tapolcán. Összeférhetetlenség? Hát még holnap este mennyire az lesz! Merthogy hazajövök délután kamarapróbára, mert október 1-e ugye a Zene Világnapja. De erről még megemlékezek úgyis… Hétvégén illett volna gyakorolnom, de nem jött össze :?.

(tovább...)

Ma majdnem leestem a székről délután, annyira álmos vagyok. Az esős idő is betett, meg rendesen el is fáradtam a hétvégén. Szombat délelőtt anyám egy kisebb bútorrendezési feladatot adott, ez nyugtatja meg ugyanis. Ezt én is örököltem, ha valami járkál a fejemben, akkor inkább rendet rakok, vagy pakolászok egy új rendszer szerint, mert az lefoglal. Apa felvitte nővéremet Veszprémbe, mikor hazajött nem tetszett neki, hogy megint rendezgetjük a lakást. Neki a régebbi jobban tetszett. Anya azt mondta simán visszapakoljuk, csak mondja meg nyíltan, hogy a régebbi jobban tetszett. Azért azt nem szerettem volna, ha 4 órányi porszívózás és bútorcipelés után vissza a kezdetekhez vezényszó alatt minden marad a régiben. Apa legnagyobb ellenérve, hogy kiiktattunk 3 polcot. Amin csak szemét volt, amit ki kellene válogatni és máris nem kell az a 3 polc…

(tovább...)

Jó lenne, ha lokálpatrióta módjára agyon dicsőíthetném a tapolcai bor- és ünnepi napokat, de sajnos csak módjával tehetem. Még úgy jó 4-5 évnek el kell telnie, hogy Tapolcára is kb. annyi ember özönöljön mint Utcazenére, vagy Völgybe. De lehet, hogy csak én nem látom átütő sikerét, mert pont itt élek. Ezért is fogom a mindennapjaimba beoltani a beszámolót.

(tovább...)

A Balatonkeresztúri szerepléssel kellene folytatnom, de kezdem onnan, hogy felkeltem Dörögdön 6-kor. Azért ilyen korán, mert gyalog mentem le Kapolcsra, mert onnan indul 7:40-kor a busz. Völgyben Batyu teljesen kiakadt, hogy gyalog akarom megtenni ezt az utat, és Zozónak is csak az olyan buszok jók, amik Dörögdről indulnak. Ejnye bejnye… Szóval 6:15-kor kimászok a sátorból, az asztalnál ül egy srác aki elmerenghetett valamin, bár már/még ébren van. Más is már/még ébren volt, érdekes hogy azzal fekszem le hogy valaki beszélget és azzal kelek, hogy valaki ugyanúgy beszélget. Mindegy. Az út egész jó volt, egy pulcsival magamon indultam, amit útközben levettem, mert olyan jó idő volt. Felhős, de azért jó. Útközben mennyi elfekvő völgylakót látni, az hihetetlen. Van aki hálózsákban fekszik ki, van aki csak úgy egymagában dőlt le és még a felkelő napocska is úgy találta. Kapolcs fele az út nagyon szép, erdő a jobb oldalon és előtte mező, sehol semmi épület, vagy hasonló csúfság, nagyon szép arra sétálni. Kapolcs közelében az erdő szélén észrevettem egy autót és mellette egy sátrat. A gazdája biztos azt gondolta, hogy olcsón megússza egy tulaj nélküli helyen, de gondolom nagyon örült neki, mikor 6:45 körül a gulyás arra hajtotta át a marha csordáját, és a tehenek békésen múzva, csilingelve mentek el a sátor mellett :). Egyébként ezt máshol is észre lehet venni, hogy az őshonosokat nem érdekli hogy mi zajlik a környezetükben, ők ugyanúgy tovább élik megszokott nyugodt életüket. De ez csak reggel látszik, a nap folyamán inkább visszahúzódnak.

(tovább...)

Egy újabb egyetemi félévet zártam le. Az eddigi legrosszabbat ráadásul: 3,05 a súlyozott tanulmányi átlag :?. Van aki azt mondja hogy nem is rossz, sőt! De én tudom hogy karácsony előtt 3,72 volt még az átlagom és az újévben szépen lerontottam a 2esekkel. Nem baj, majd a következő jobb lesz… Mindig ezt mondom, aztán úgysem jön össze :D. Jövő héten még rohangálok tanárok után, nagyon fogom élvezni…

(tovább...)