E-könyvek, e-bölcsészek
Az egyetemi gólyák visszatérve régi iskolájukba mindig azzal riogatják a diákokat, hogy az egyetemen egy hét alatt 400 oldalas könyveket kell elolvasni. Ez nem mindig, de néha igaz. Néha ezt meg is fejelik az oktatók azzal, hogy legyen bent órán a szöveg, mert ugye azt elemezzük. Bölcsészektől az olvasás teljesen elvárható lenne, a megértés és kijegyzetelés kicsit neccesebb, mert gyakorlatilag duplázza a könyvvel töltött időt. Viszont a szöveg megléte egy 20 fős csoportban kicsit irreális, amikor egy könyvből jobb esetben van 8db az egyetemi könyvtárban és 4 a megyeiben.
Tudtam előre, hogy a keddi gyakorlatra ilyen módon fel kell készülni, de a vége az lett, hogy kedden reggel néztem neten utána a szövegeknek, hátha ki tudom nyomtatni. A Gutenberg Projekten fent is van mindkettő hiány nélkül, de ugye regényt nem nyomtat az ember otthon, sajnos a másik szöveg is 160 oldal lett volna. Tehát digitális szövegem van, hogyan juttathatnám be az órára? Utána néztem mi a helyzet az e-könyv olvasó piacon.
A helyzet szomorú. Ugyanis az olvasók 60 és 120 ezer forint között mozognak. Valószínűleg az e-ink technológia teszi ennyire borsóssá az árukat, ezért próbálnak még rengeteg viszonylag olcsó funkciót belepréselni, hogy ésszerű ár/érték aránya legyen a dolgoknak. De így is viszonylag keveset tudnak ahhoz képest, hogy egy netbook is hasonló ársávban mozog, egy okostelefonról nem is beszélve, amik hasonló, ha nem ugyanolyan mobilitással bírnak. De kétség kívül a papírhoz hasonló kijelző nagy előnye egy ilyen kütyünek. Talán a Notion Ink új Adamo névre hallgató tábla PC-je jó alternatíva lehet, ugyanis egyszerre képes a szokványos színes kijelzésre, és a papírhoz hasonló fekete-fehér megjelenítésre is, valamint tudásában közel áll egy netbookhoz.
A történetben kicsit sántít, hogy miért nem vittem be a laptopom órára, és akkor minden meg lenne oldva. Talán mert nem akarom cipelni, talán mert a bölcsészek között kirívó lenne, egy kisebb, laposabb készülék mindenképpen jobban passzolna a könyvolvasáshoz. A történet vége egyébként az lett, hogy mindkét könyvből volt még kivehető példány az egyetemi könyvtárban (a regényből már csak egy), így a gyakorlat előtt fél órával kivettem mindkettőt. Végül a hagyomány győzött a technika felett :).