Új szemüveg

Szemészet

Ez a fogalom legendává vált kedves kis bányászfalunkban, pont úgy, mint a hírhedt fül-orr-gégész, aki minden orrot felszúrt. Ez a kettő egy épületben is van, szóval amolyan baljós homály fedi be a Batsányi utcai sztk rendelőt. Amióta eszemet tudom szemészeten mindig legalább 2 órát kellett várni. Annyira azért nem vészes. Legalábbis én úgy mentem be, hogy a délelőttömet ott töltöm, világos kis kórterem (jó meleg is), és valahogy elmegy az a 4 óra. Mert nem volt rendes időpontom, úgy lettem pluszban fölírva mára, hogy lehessen intézni a szemüvegem. A bekerülési esélyemet 8 és 12 közötti intervallumban adták meg. Szóval időpont. Ez lesz a kulcsa mindennek, tessék jól megjegyezni. A nap kezdődik azzal, hogy megjön a doktornő, és behívja az első betegeket. Műtéteseket, övék az elsőbbség. Ezt egy kisebbségi hölgy nem tudta, aki mellesleg a tehetősebb klán tagja, a barátnőjét kísérte és úgy 170-re saccolom. A cm és a kiló is stimmel a mérőszámhoz. Szóval valahogy úgy kezdte, hogy ne haragudjon a doktornő, de a barátnőjét megcsípte egy darázs és nagyon fáj neki, sürgős eset, tessék behívni. A nemleges válasz kicsit megterhelte befogadóképességét és rögtön kieresztette a hangját, és elsütött számomra olyan poénos szöveget, hogy: “Tessék, ezt csinálják mindenhol! Egy ember meg is halhat, ezeket meg nem érdekli. Ha a következőnél nem hív be, akkor elmegyünk! De úgyse hív be, mert ez olyan, látszik rajta. Ezek után meg főleg!” És behívta a doktornő második körben, és mikor kijött a sérült, meg is dicsérte a saját módján: “Okos ez, ügyes!”. Szóval azért ő kulturáltabb volt. Lehet így is. Barátnője miért volt ennyire harcias mikor nem is ő a beteg? Ráadásul kiderült, hogy a hölgyet tegnap csípte meg a darázs, és kapott a háziorvosnál injekciót, de nagyobbra dagadt, és ezért kellett az életmentő beavatkozás :).

Aztán a továbbiakban nem volt különösebb izgalmas jelenet, az szokásosnak számít, hogy az öregnénik korukat és botjukat meghazudtolva ugranak ajtónyitásra, hogy asszisztens, kérem tessék behívni, mert megy a buszom, meg időpontom van, meg stb… Aztán úgy 10:15-kor megint borult a bili. 8-tól ott várt még rajtam kívül 4-5 olyan ember, akik szintén pluszban voltak felírva, szóval hasonlóan 8-12-ig kellett várniuk. De akkor meg nem értem, hogy miért akadnak ki, mikor van még 2 óra délig és már tényleg csak 6-7 ember volt ott velünk együtt. Szóval először egy fiatalabb férfiú állt föl, hogy ő már 8-tól itt vár, egy hölgy is ezt hangoztatta, mire behívta őket. Erre egy idősebb úr, fennhangon megjegyezte, hogy “Jó, akkor én elmegyek!” És az asszisztensnőre zúdította, hogy 10-re van időpontja, és hogyhogy nem őt hívja be 10:15-kor, mikor 8-tól már ott vár. Pedig Ajkán kap időpontot, és akkor ott másodpercre pontosan behívják. – Egyébként ez az Ajkás megoldás mástól is elhangzott, de anyám mondja, hogy a Magyar Közlönyben benne van az a módosítás, hogyha valaki nem a körzete szerinti szakrendelőbe megy, akkor 1000-et kell fizetnie, nem 600-at. – A hölgy, aki papíron is 12-ig várhatott volna nagyon aranyos volt és azt mondta, hogy maga elé engedi az urat, de ő szerintem nem is hallotta ezt. A lényeg hogy szavait tettek követték, és elhagyta a várótermet 2 óra 15 perc hiábavaló várás után, pedig akár azonnal bemehetett volna, vagy minimum a következő körben. Ha most furcsán néztek, akkor azt elhiszem, de hát ki látott már ilyet, hogy 40 évet ledolgozik az ember és így bánnak vele! Csakazértse! Az erkölcsi győzelmet magának mondhatja, vele aztán nem szórakozik senki, de most kérhet új időpontot, ami legközelebb augusztusban lesz, és akkor is ugyanaz lesz a helyzet… Erre a kirohanásra az asszisztens hölgy feldúltan körbekérdezte a jelenlevőket, hogy hogyan állnak az időponttal és jogosultsággal, mire egy másik úr a közelemben szintén eleresztett egy “8 óra óta várok itt…” szöveget, aztán mire engem kérdezett, és tudtára adtam, hogy 8-12-ig raktak be valahova, addigra már nekem is ingerülten válaszolt, hogy “Udvari Gábor? Pluszban van felírva, de rendben.” Tudom hogy pluszban vagyok felírva, ezért nem is mertem szidni a rendszert, pláne nem a kedves asszisztens nőt. Miután kiderült, hogy egy receptért mentem, és gyorsan túl lehet rajtam lenni, a következő körben bekerültem.

Elmondtam, hogy július 2.-án voltam kontrollon, aztán azóta eltört a szemüvegem. Doktornő mondta, hogy emlékezett rám, mintha mostanában látott volna, aztán egy “Pfúúú”-val úgy vettem észre, hogy együtt érez a szemüvegem letörtsége miatt. Megkaptam a receptet, aztán mentem az optikushoz. Lencsét nem kellett rendelni, így rögtön keretet is választhattam. Nincs valami nagy forgalom most az ilyen látó szemüvegek terén, a napszemüvegeket viszik mint a cukrot. Szóval ma kész is lett. 11:15-kor leadtam a receptet, 2-re ígérték is, és valóban: 2:30-kor már rajtam is volt az új okuláré. Anyu és az optikus még elbeszélgetett egy jó 20 percet, anyu csak azért kellett, hogy számlát kérjen róla. Útközben meglepődött, hogy mégsem megyek Völgybe. Pedig tudja, hogy hogyan áll a számlám, és nem érti, hogy miért nem költök. Majd lehet megérti, mikor karácsony környékén a Jézuskának továbbítandó listán meglát egy összeget, hogy mennyivel kellene beszállni a laptopomba :). De az még odébb lesz. Na, és jutalmul, hogy végigolvastátok ezt a bejegyzést, kacaghattok a fejemen egyet:

új szemüveg

Néhány a kép megtekintése után azonnal felmerülő kérdést megválaszolnék még most, hogy a kommentekben ne kelljen:

Nem, nem tudom mikor fogom a blogomon bejelenteni azt a hírt, hogy a plasztikai sebészemnek köszönhetően nem olyan groteszk fejem van.
Igen, jól látod, tényleg őszülök.
Nem, még mindig nem tudok rendesen mosolyogni.
Igen, én is remélem hogy ez a szemüveg tovább bírja, kaptam hozzá egy kemény tokot is.