Nyuszi ünnep

Idén a gazdasági világválság miatt a tavasz elmaradt! De nem csak ezért izzadtam meg pénteken, hanem anya a tervezettnél 4 órával előbb hazarendelt, aminek a vége kapkodás lett. A megállóban szemeztem egy zöld kosztümös lány légyszerű napszemüvegével, de utána már felvetődött bennem, hogy ez nem csak divatból van rajta, hiszen Ughy Gergő is napszemüvegben nézte a laptopján pörgő filmet a buszon. Ilyen az erős fény, óvni kell a szemet.

A buszon sikerült olyan jól helyezkednem, hogy a mögöttem ülő rekedt kanári hangon megszólaló hölgy jól szórakoztatott. A veleszületett rajzfilmszinkroni adottsághoz hozzájárultak a soha nem hallott becéző formák, és a “retki, tojci, sonki” kombónál elvesztettem minden önuralmam, de remélem a támlám eltakarta a röhögéstől remegő vállaimat. Valószínűleg a természetes mosolyom megtetszhetett egy másik csajnak, aki szó nélkül levágta magát mellém. Még csak szép sem volt, ezért muszáj volt elnézni. Így az ablakon át bámulva hamar elnyomott az álom.

A Pula és Vigántpetend közötti hosszú egyenesben beelőzött egy platós kocsi, és nem előzte meg a buszt, hanem a sofőrrel egy vonalba érve elkezdte mutogatni az óráját. A mi vezetőnk persze megijedt, és rálépett a fékre, így elhúzott az autó. A következő megállóban aztán feltipegett egy szőke tündérke, és az apja ki is öntötte lelkét a buszos bácsinak, “nem hiszem el, hogy ezt a buszt mindig üldözni kell”, mert “30-kor kellene ennek a busznak Vázsonyban lennie”, ez a “Volán egy kutyacég”, és “ha még egyszer ez előfordul, megtesszük a lépéseket”. Vezetőnk és hazaérkezésünk egyetlen reménye csak a kapolcsi megállónál érte utol lélekjelenlétét, és akkor nézte meg, hogy mi is van a nagy könyvben. Akkor derült ki, hogy neki 14-kor kellene Nagyvázsonyban lennie, de mivel negyed órát késett, ezért a magabiztos úriember összetévesztette a későbbi busszal. A gond csak az, hogy az a bizonyos későbbi Zalaegerszegig, ez pedig csak Keszthelyig megy, ezért ha a leány Egerszegig akart volna menni, akkor apukája ügyesen felrakta a rossz buszra. De Tapolcán leszállt a hölgy, így viszont azt nem értem, ha annyira fontos, hogy az autóval a busz után tudtak rohanni, akkor miért nem egyből Tapolcára mentek be?

Az utazás végére szonáta formában a már ismerős bársonyosan rozsdásra élezett női hang tette fel a koronát. Felhívta anyukáját, hogy hol van az öccse, majd egy kisebb csevej után anyukája átadta a telefont. Gondoltam az öccsének. “Ugye nem sütötted meg a kutyát!” Igen, egészen biztos, hogy az öccsének. “Hűűűűűűűű” Egy kis hatásfokozás. “Nem lehetsz ilyen hülye, apa!” Bummm!!! Ilyen telefonbeszélgetést még megírt komédiában sem hall az ember. A valószínűtlenül rajzfilmszerű hang egy valószínűtlenül Simpson családra hasonlító famíliát leplezett le.

Ezen kívül a többi nap egész eseménytelenül zajlik. Péntek, szombaton a szőlőben munkálkodtunk, aminek igen férfias eredménye lett, ezáltal kicsit kizökkentett a gépelő majom szerepből. De azt is eredményezte, hogy a legtovább aludjak másnap, így 9-kor megébredve már sürgetnek reggeli közben. Ma még egy kis ordibálással megspékelve tökéletesen elveszett a piros tojásos, sonkás tormás reggeli hangulata. Apropó kaja! A szabadban való dolgozással úgy érzem leadtam valamennyit a pocakomból, ugyan erről a mérleget nem sikerült meggyőznőm, a pimasz még eggyel többet is mutat, mint amennyiről indultam…