Huszonhat

Tegnap múltam huszonhat. Nem egy jelentős szám, és különösebben nem érintett meg, hogy újabb évet hagytam a hátam mögött, de legalább páros szám, azokat szeretem. Az viszont jó hír, hogy képtelen vagyok beleférni a 24 órás napokba, így az éveimet is teljesen kihasználom.

Amolyan ismerjük meg Székesfehérvárt programként voltam FEZEN-en. Június 31-e előtt kedvezményesen megvettem a bérletet, gondoltam a bérlettel a kezemben a bejutás könnyű lesz. A FEZEN járat a camping felől tett le minket, ott három bódé engedte be az embereket, illetve engedte volna: „bocs, mi éppen pénztárt zárunk”, „bocs, nálunk nem jó a gép”, „bocs, mi csak készpénzesek vagyunk”. Szóval visszaléptem az első bódéhoz és megvártam, amíg 10 perc alatt pénztárt zárnak, majd újabb 10 percet, amíg náluk is elromlott a gép, és addig a másodiknál megjavult, szóval 20 perc várakozás után végül bejutottam az elővételes bérletemmel. A bejárat melletti kártyafeltöltő (milyen meglepő) szintén nem működött. De a kezdeti fennakadásoktól eltekintve minden nagyon jó volt.

Szerdán Jurij, More Drive, Subscribe Plays RATM. Csütörtökön Subscribe, 30Y, Testament. Pénteken Kiscsillag, Heaven Street Seven, menekülés Edda elől. Szombaton Depresszió, Brains, Korpiklaani, PASO, Sepultura. A FEZEN /On helyszín kivételével (ahol DJ-k játszottak) minden színpad előtt hallgattam valamit, nagyjából a sörcsapokat is hasonló alapossággal derítettem fel. Az első napi kártyafeltöltésem majdnem elég lett, szombaton még egy ezressel toldottam meg, hogy tudjak este enni valamit. Minden este vagy a 22.40 vagy a 23.15-ös busszal jöttem haza Veszprémbe, elvileg van egy 00.30-as is, de végül arra nem volt szükségem. Jó volt, szép volt.

Lassan kezd kialakulni az időbeosztásom, már egészen jól át tudok tolni az éjszakáról a napközbeni buszozásra két óra alvást. Az estéket fejlesztéssel töltöm, annyi mindent kellene megcsinálni, hogy néha azt sem tudom melyikhez kezdjek hozzá. De akkor szép, ha zajlik.