A számítógépes játékok és az erőszak

Ma reggel 8-kor tartottunk előadást Tomival a média hátásáról a gyermeki agresszióra. Horváth. H-nak kicsit elege lehet már az agresszió témából, meg a 10 perc is elég kevésnek bizonyult, meg iszonyúan hadarok, meg amúgyis kell valamit írni a kedves blogolvasó közönségnek :D.

Szóval. Egyértelmű, hogy a számítógépes játékok nagyobb hatást fejtenek ki, mint a TV vagy a filmek, mert saját magunk kreáljuk az erőszakot. Egyértelmű az is, hogy a gyermekek és a tinédzserek a legjobban befolyásolhatóak, és egyértelmű ezeknek a játékoknak a rövidtávú hatása is, az ember hamar belemerül a játékba, és amikor föláll a géptől alkattól függően 1-2 óráig örülhet vagy ideges lehet, ezt a frag-ek száma határozza meg :). Egyébként tegnap Tomiéknál akartam CS-zni, aztán lejött az OA és egyedül szabtam, Hurt Me Plenty-n nem tudtam mindig nyerni, ami egy kicsit elszomorított, és azért lehet hogy ezt nem a Jani egerére kellene fogni…

Nos, folytassuk akkor a téma érdekesebb részeivel. David Grossman:

Ő egy ezredes. Korábban a West Pointon volt pszichológus, és ha valaki, akkor ő igazán ért a katonák pszichéjéhez, és hogy az emberölés milyen pszichológiai változásokat hoz. Írt egy olyan könyvet, hogy Stop Teaching Our Kids to Kill, és alapított egy Killology nevű kutató szervezetet. Nem angolosoknak segítségére a könyv címét úgy lehet fordítani, hogy Hagyjátok abba a gyermekeinknek megtanítani az ölést, illetve a szervezet nemes egyszerűséggel a Gyilkológia nevet kapta. Egyébként az úriember nyilatkozataiban az FPS játékokat csak gyilkoló szimulátornak becézi. A fent említett könyvében van egy írás arról, hogy a II. vh-ban a katonák csupán 20-30%-a sütötte el a fegyverét embertársaira (persze ellenségére, de hát az is ember). Ezt mindenképpen meg akarták változtatni, ezért többek között a következőt tették:

Lecserélték a korábbi céltáblákat ember alakú táblákra, és ezeken gyakoroltak. Az eredmény az lett, hogy a Vietnámi háború alatt már a katonák 70-80% elsütötte a fegyverét. Grossman teljesen párhuzamot von, a West Pointon használt szimulációs technikák és a számítógépes játékok között. Végülis ő a szakember, ő tudja…

De akkor hadd hozzak elő egy másik katona urat. John Mullins 1981-ben vonult vissza a katonaságtól 21 évi katonai szolgálat után, amiből 19-et a különleges erőknél töltött. Ma különböző szervezeteknek végez tanácsadást és segítségnyújtást terrorista elhárítás, VIP személy kísérés, túszkiszabadítás témákban. Őt kérte fel az Activision a Soldier of Fortune két részének tanácsadójaként. Az első rész még nagyon arcade, mindenféle sci-fi fegyver van benne, a másodikkal már nagyobbat akartak dobbantani. Egy korábbi bejegyzésemből kiolvashatjátok, hogy nem jött össze :?. Illetve csak részben. John Mullins tapasztalatai nélkül talán sohasem kapunk a kezünkbe olyan igazi élményt, amivel kipróbálhatjuk és átélhetjük a dzsungelharcot, vagy a helikopterről illetve teherautóról való lövöldözést. Az más kérdés hogy a programozók nagyon elszúrták a dolgot. Az úriemberrel készült egy interview is a játékkal kapcsolatban. Egyébként nem őt kell okolni azért, hogy ilyen véres játék jött létre, szerintem inkább meg kell neki köszönni ezt. Nem az ő hibája, hogy van olyan gyerek, aki csak az ölést élvezi a játékban. Míg van olyan videó is, ami nagyon dúrva skillről tanúskodik, és az hogy egy-egy jó találatnál lerepül valamilyen testrész, csak életszerűbbé teszi a dolgot. Egyébként jön a harmadik része a sorozatnak Payback néven, jó véresen ez is, és valami hihetetlen fizikával és grafikával. Persze konzol vagy egy jó izmos PC kell alá.

Egy 2002-es kutatás ereményeképpen Anderson és Bushman kidolgozták az Általános Agressziós Modellt (General Agression Model = GAM). A modell szerint az agressziónak van perszonális és szituációs összetevője, valamint a belső állapotot gondolatok, érzelmek és fizikai kényszerek határozzák meg. Az egyértelműen rövidtávú hatás azért van, mert csak a fizikai kényszer és érzelmek kerülnek kapcsolatba a játékkal, a gondolatok, csak később kerülnek képbe, de ez minden embernél változik. Ezért van az, hogy vannak olyan emberek, akik élvezik a késsel való hadonászást az SoF2-ben, de én például nyíltan kimondtam, hogy soha nem akarok katona lenni, ha ilyen körülmények között kell harcolnom mint amit a játékban láttam, mert az embertelen. És a valóságban is embertelen persze a háború.

Amerikában a legtöbbett emlegetett vesszőparipája az erőszakosjáték ellenzőknek az 1999-es Columbiai Iskolai lövöldözés. Eric Harris és Dylan Klebold diákok 12 embert öltek meg, és 24-et megsebesítettek. Az ok amiért a játékok a tűzvonalba kerültek az az, hogy a két srác nagy rajongója volt a Quakenek és a Doomnak. Vannak olyan vélemények, miszerint a két srác pontosan ugyanúgy mozgott az iskolai felvételeken, mint ahogy a játékokban mozognak a karakterek. Hát én nem tudom :?. Abszolút nincsen benne az a futok, és minél több embert leölök és mindent megsemmisítek érzés ami ezt a két játékot jellemzi, és szemtanúk leírása alapján a két srác 30 perc elteltével már nem is akart ölni, több terembe benéztek, de be sem léptek a terembe. Másik kedvenc “sokkold az amerikai népet” szövegem az, hogy Doom pályákon gyakorolták a lövöldözést. Ezt tényszerűleg cáfolták, tényleg csináltak pályákat a játékokhoz, de azok csupán nagy termek voltak telepakolva szörnyekkel. A gond ott van, hogy mindkét srácot elkapták rablás közben és pszichológiai kezelésre kényszerítették őket, ahonnan jó magaviselet miatt hamarabb szabadultak. Az egyik srác tanára még meg is dícsérte egy Doomról szóló fogalmazás miatt a srácot, mert hogy milyen részletességgel írt a gyilkolásról. Nagyon ügyes, csak így tovább! Valamint azt se felejtsük el, hogy mindketten kiskorúak voltak az amerikai törvények szerint, egy harmadik személyt bíztak meg a fegyverek beszerzésével, és ezt a személyt soha nem vonták felelősségre. Egyéb kérdésem nincs…

A megoldást persze jelenthetik az osztályozó rendszerek, amerikában az ESRB európban a PEGI. De itt is meg kell említenem néhány érdekes részletet. Amerikában ha valamit kizárólag felnőtteknek címkével látnak el, akkor az 21+-ot jelent. Európában már 18 éven felüleik is játszhatnak ilyen játékokkal. De a legnagyobb baj nem ez… A legnagyobb baj az, hogy az amerikai kormány által támogatott America’s Army megkapta a tinédzsereknek való címet! Hogy hogyan kaphat egy olyan játék, ami konkrét katonai kiképzés elemeit tartalmazza, és ölni kell benne, engedélyt a 14 éven aluliak számára való árusításra? Ne engem kérdezz! Néhol írják, hogy azért, mert nem véres. De agymosás a javából az biztos! És azáltal hogy nem is véres csak átveri a gyerekeket, és ezáltal nagyobb kárt okoz.

Végül lezárásként annyit, hogy van veszélye az ilyen játékoknak 14 éven aluliakra nézve, azon felül pedig más idegi, szociális és egyéb tényezők kellenek, hogy valaki agresszívvé váljon. Az ESport ma már nagyban épít az FPS játékokra, és tényleg kell hozzájuk tehetség, és szorgalom hogy valaki elérjen bennük eredményt, mert nem csupán megyek és ölök játékok ezek. Még az OpenArena sem ;)!