A digitális világ állása 08

Ez amolyan alibi bejegyzés lesz, gyakorlatilag semmi nincs a fejemben, amiről írhatnék, de egy ilyen hideg, téli vasárnap délután azért kell valamiről írni. Ez pedig a blogomon unalomig ismételt számítógépes témáról lesz. Ebben a témában ugyanis nagyokat tudok füllenteni úgy, hogy senki sem ír olyan kommentet, miről is beszélek :).

Kezdjük mindjárt a tegnapi nap témájával. Persze-persze, most olvasóim fura arcot vágnak, hogy mi volt tegnap a farkasordító hideg és esetleges szüret mellett, de bizony szeptember 20-a a Szoftver Szabadság Napja volt. Wikipédiában sincsen benne, és rossz néven keresve gugli kidob egy augusztus 28-ai dátumot, ami a Szabad Szoftverek Napja volt. Szeptember 27-én pedig a GNU megszületésének 25 éves évfordulóját ünnepeljük. A GNU egy önmagát is belefoglaló betűszó, a GNU’s Not Unix kifejezésből ered, én magam gyűlölöm az ilyen rövidítéseket (XINF, LAME). Maga a GNU azért jött létre, hogy egy szabad operációs rendszert állítson elő, és ez az ötlet Richard Matthew Stallman agyából pattant ki. Zseniálisnak is nevezhetnénk az ürgét, de ha rákerestek neten, akkor egy hosszú hajú, hosszú szakállú hippit fogtok találni, aki akár egy amerikai filmben is szerepelhetne egy táblát szorongatva a kezében, világgá kürtölve a világ végét. Egyik videóban 5 éves kislány módjára haját (vagy szakállát) csavargatva fejti ki nézeteit a szoftverek szabadságáról. Tehát a jelmondat úgy hangzik: ne háborúzz, szeretkezz, vagy programozz! De akkor nézzünk a szőrzuhatag mögé.

Stephen Fry, híres angol komikus szavaival élve, ha szeretnél otthonra egy mosdót, és van egy barátod, aki ért hozzá, akkor megkérheted és barkácsol neked egyet. A szoftverekkel is így kellene lennie. Ez persze egy gyönyörű gondolat, egészen addig, amíg egyik békés reggel kávéfőzés közben rá nem szakad a lábadra barátod által csinált mosdó. Mert nézzük a tényeket! A statisztika szerint jelenleg a piac 91 százalékát a Windows uralja, 8% Mac, és a Linux még egy százalékot sem ér el. Apropó Linux! A Linux csupán egy rendszermag, ami a gépedben lévő vassal tárgyal, semmilyen más programot nem fejlesztenek. A gépeden lévő programok a GNU projektből kerülnek bele, vagy egészen máshonnan. Ezért a ma elterjedt szabad operációs rendszerek többsége helyesen GNU/Linux rendszerek, de mindenki csak Linuxozik. Tehát a 25 éves szülinapot közel 1%-hoz ünnepli a közösség. Ezt ráadásul úgy, hogy a GNU rendszermag hihetetlen messze van a késztől (Hurd). Magyarul talán sosem lesz pusztán GNU rendszer a piacon.

De mitől lett ez a korábban szabadszoftver imádó srác ennyire ironikus a szabadszoftver mozgalommal? Attól, hogy egy-két évet már eltöltöttem azzal, hogy a félbe hagyott, vagy hibásan befejezett szabad programokat javítgattam, vagy az egy az egyben használhatatlan szoftverek helyett újakat írtam magamtól. A fene nagy szabadságban ugyanis senki nem akadályozza meg, hogy a saját, vagy mások késébe dőljél, és pénzkereset híján valahogy senki sem megy el WC-s néninek, vagy dokumentáló könyvtárosnak, amikor ezek helyett az egyetlen megtérülést, a hírnevet is hajkurászhatják. Bizony rengeteg GNU/Linux disztribúció van, számtalan programmal, amit jogodban áll telepíteni, és megkeresni, hogy melyik működik, melyik nem, stb… Windowson is megvan ez a szabadság, de ha jó a telepítő, akkor a telepítés 1-5 perc, a leszedés szintén ennyi, és hogy közben a program mennyire muzsikál, az más kérdés. Persze Windowson az ember kicsit engedékenyebb, gond nélkül szed le zárt forráskódú, de ingyenes programokat, vagy akár még warezol is. De egy szabad operációs rendszeren, ahol az egyetlen kényelmes megoldás a programokat egy központi tárhelyről szedni, ott bizony meg van az ember keze kötve.

De nézzük a webet, hiszen elsősorban arra fejlesztek. Szinte az egész digitális világra jellemző, hogy van egy határ, amit át kell lépnie az újonnan érkező ifjú padavanoknak, ha be akarnak lépni a jedik közösségébe, ez a web esetén inkább hasonlít arra a bizonyos kerítésre, ami jó alacsonyan van. Az emberek úgy gondolják, hogy a webfejlesztéshez bizony nem kell rendszermag programozónak lenni, de azért ártani nem árt. Bizony a sima html-t is meg kell tanulni, nem elég ha lopsz magadnak egy Adobe Dreamweavert, Photoshopot, feltuszkolod a gépedre őket, eltöltesz 2 napot, és kész is az elsőrangú weboldalad. Tanulni kell. Na de honnan? Mikor a kockáknak szánt, GoldenBlog díjat nyert IT blog, a Kocka Blog is tartalmaz akkora blődségeket, hogy ihaj. A Weblabor a fórumán kívül haldoklik, Webisztán is néha frissül csak be, és mostanában csak olyan színvonalú írásokkal, mint a mostani legfrissebb, a milyen blogot írjunk témájú bejegyzés.

Szóval 2008-ban annyit értünk el, hogy a digitális világot még mindig az emberi önkritika hiánya mérgezi. Mind a web, mind az asztali operációs rendszerek terén. Hogy mikor lesz végre egy használható szabad alternatíva, fogalmam sincs, de addig is Márti néni egyik szófordulatával élve: erősen kihasználom programozói tudásom, hogy munkára bírjam a jelenlegi operációs rendszereket és miegymást…