Az ember a gép előtt

Ha jobban szeretsz videót nézni, mint olvasni, akkor megnézhetsz egy korábbi Linuxportálos videót, nagyjából ugyanarról szól, mint ez a bejegyzés.

A linux gyűlölők honlapján elég sok írás van, amik legalább annyira túloznak, mint azok az állítások, hogy telepíts Ubuntut, és minden gondod megoldódik. Háhá! Lebuktam! Igen, az előző bejegyzésben lévő éles bírálat részben ennek az oldalnak is köszönhető. A lényeg a lényeg: kivételesen kettő olyan írást találtam fent, amik elgondolkoztattak.

Az első egy BBC szerkesztő írása, aki arról mesél, hogy az új Asus gépe egy direkt arra felkészített Linuxszal érkezett, értelemszerűen minden driver működött, de nem tetszett neki az asztal. Ezért lement a helyi újságárushoz, vett egy Linux magazint, amiben leírják, hogyan telepíthet másik disztrót, és felrakott egy Ubuntut. Ami kinézetileg jobban tetszett neki, de nem működött a wifi. Felesége gépéről viszont elérte a netet, fórumokon érdeklődött, a kapott válaszokat nem is értette, de nem is működtek, ezért felhívott egy független technikai segítő szolgálatot, és telefonhoz kapott egy olyan embert, aki tudott rajta segíteni. Egyetlen bánata maradt emberünknek: nem tudta iPOD lejátszóját szinkronizálni a gépével.

A másik írás pedig egy átlagos Ubuntu srác naplójából van, aki áttért Vistára, és nem akar visszatérni, csak azért, mert szebb… Ízlések és pofonok, szerintem irreálisan magas a gépigénye csak azért, mert szép.

Megmondom őszintén, ha nem lett volna lehetőségem úgy megismerkedni a Debiánnal, hogy a laptopom az ölemben, és anya gépén keresztül netezek, akkor biztos vagyok benne, hogy nem is tudom elsajátítani. Vagy legalábbis nem olyan hamar. Tehát egyedül, minden segítség nélkül elsajátítani a Linuxot nagy bátorságot és kitartást igényel. Azonban azt, hogy mekkora gondot jelent az olyan lejátszóprogram hiánya, amivel szinkronba hozhatom az iPODomat kicsit megrémiszt. Bár nincs iPODom, de gondolom ha simán rádugom a gépre, akkor felismeri vinyóként, és simán rámásolhatok akármit. Vistánál pedig egyszerűen nem érzem úgy, hogy a gép nekem dolgozik, mikor szinte minden egyes lépésnél megerősítést kér, hogy én indítottam-e el, és tudom-e hogy mit csinálok. Jani XPje a Kasperskyvel félelmetesen hasonlít erre a helyzetre, én ilyenkor kicsit úgy érzem magam, mint mikor a cápa kutatókat beengedik a vízbe, és őket zárják be egy vasketrecbe, hogy megvédjék őket. Igaz, hogy hétvégén telepíthetek egy új XPt, mivel valami ronda spywaret szívott be egy otthoni rendszer…

És most térnék ki tulajdonképpen arra, ami a címben szerepel. Hétfőn megnéztem a Wall-E című animációs filmet, és abban az emberek lebegő székekben, elhízva, két hangfal közé szorított fejjel, és az orruk előtt lebegő képernyővel élik mindennapjaikat. Mikor a kis robot kinyomja egy csaj gépét, a csaj meglepetten veszi észre, hogy az űrhajón tulajdonképpen van uszoda is. Mikor még én voltam pici, akkor alsóban Basicben szöveget szerkesztettünk, és szöveget színeztünk. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az a Basic, és hogy nem is arra való, mindenki csak beírta a parancsokat, és néztük, hogy milyen szép. Aztán ugyanez volt felsőben, egyszer sem hangzott el, hogy mit miért, csupán a hogyan. Igaz annyiban szerencsénk volt, hogy megkaptuk a mit semmiképpen sem szöveget is. Ezért már általános iskolás koromban tudtam, hogy felsorolást nem az enterrel és a sorok elé begépelt kötőjellel írunk, hanem van erre egy külön funkció. Igaz nem tudtam, hogy azért így kell csinálni, mert így utána lehet varázsolni akár tartalomjegyzéket is. És még vagy 30 felnőtt nem tudta ugyanezt, még akkor sem, miután megvolt az ECDL vizsgájuk, és mind a mai nem is tudják.

Tehát a hiba talán abban van, hogy úgy tanulják az emberek a számítógépeket kezelni, hogy kattints ide, kattints oda, ha hallod a csengőt, kezdjél el nyálazni. És mihelyt valami más, rögtön pánik van. Hányszor hallottam már anyutól azt, hogy csináljam vissza a böngészőjét, pedig csak 6-osról 7-esre lett frissítve az a nyomorult Internet Explorer. Persze az is igaz, hogy profin tud már Skypeolni, mindössze annyi kellett, hogy leírja egy papírra a kattintások sorrendjét. És messzemenően veri a korosztálya gépelési tudását. De ha elmagyaráznám neki, hogy kell egy azonosító és jelszó, kell egy program amivel rá tud csatlakozni a hálózatra, kapásból tudná kezelni a Skype mellett az MSN-t, és még rengeteg más alkalmazást. És nem is biztos, hogy nehezebb lenne ezt elmagyarázni, mint leírni a papírra, hogy bal egér, jobb egér, ctrl + alt + delete, felhívni a Gábort.

Mert amíg az emberek csak azt tanulják meg, hogy start menü, minden program, iTunes, lejátszó szinkronizálása, addig nem fognak váltani Linuxra, vagy valami másra, és mezei fájlkezelővel ctrl+c ctrl+v kombóval zenét másolni. Ez bizony információs technika, rendszere van, és a rendszert kellene megtanulni. És őszintén megvallom, amíg egy kedves infós ismerősöm egy ivászatos estén hajnali kettőkor próbálja nekem bemagyarázni, hogy az AS3 az már IGAZÁN osztály alapú, míg az AS2 nem az volt IGAZÁN, hát addig IGAZÁN örülök, hogy saját erőmből tanulom ezeket, és nem öntik bele a fejembe :).