Bejegyzések a(z) irodalom címkével

Salto Mortale

Kiskoromban faltam a könyveket. Ezért kaptam is egy pofont. Bár máig nem tudom hogyan jött rá anya a turpisságra, mert a biológia könyv nagyobb volt, mint a Tarzan, és így szépen megbújt mögötte, de hát az anyák már csak ilyenek. Az utolsó könyv amin 2 nap alatt rohantam át, az a Harry Potter volt, és miatta le is mondtam életem első népszámlálásáról. Aztán felnőttem, a dolgaim is megsűrűsödtek, és egész csinos internet függőséget fejlesztettem ki. De a héten mégis kezembe akadt egy könyv, aminél nem bírtam ki, hogy a végére ne érjek, így 3 nap alatt olvastam el a 272 oldalt.

(tovább...)

Matrózok és matracok

Talán a legérdekesebb dologba ütköztem ez évi vizsgaidőszakra készülés közben! Tudvalevő a legnagyobb fogas cet neve angolul sperm whale. Na most ez nem egy olyan egyszerű felkiáltásból született, hogy “ez g*ci nagy”, hanem a bálna fején lévő ragadós fehér anyag alapján kicsit emberi tulajdonsággal ruházták fel őket. De hát tévedni emberi dolog! De ha többször és folyamatosan, az azért már mást mond nekünk. Ugyanis a 19. század elején Chile partjainál élt egy ilyen fajú albínó bálna, ami egyes állítások szerint több, mint 100 támadást túlélt, és igen erős volt. Szerintem rögtön kitaláljátok, hogy milyen regény született ebből a … ejj, de ízléstelen poén lenne. Herman Melville Moby-Dickjét ez az élő fehér szörny, igazi nevén Mocha Dick ihlette. Nem fogom az angol szavakat lefordítani, mert nem akarom a poént a szátokba adni (ez sem a legszebb, de már kicsúszott), de nem hinném, hogy a Dickinson becsületes név szépsége miatt választották volna a Dick nevet egy ilyen elnevezésű bálnafaj egyik méretes példányának. Mielőtt valaki abba is beletűnődik, hogy a mocha az sötétbarnát jelent, de a mi bálnánk hófehér volt, és ez mit jelenthet, hát ne tegye! Ugyanis a bálna Mocha szigetének közelében élt, onnan a név, nem a fekete kávéról.

(tovább...)

Félelmetes fantázia

A fantázia az ember egyik legnagyobb kincse, de mint minden kincs ez is nagy teher lehet, mivel arannyal megrakodva igencsak nehéz úszni, így előbb utóbb a tenger fenekére kerülhetünk. A gyermeki képzelet egyenesen végtelen, elég csak pl. a képzeletbeli barátokra gondolni. Nekem nem volt ilyen barátom, én csak a plüss állataimat személyesítettem meg. De legalább két olyan lányt ismer a nyugati világ, akik egész világot képzeltek el maguknak! Az egyik Alice, a másik Dorothy. Ők maguk is képzelt gyermekek, azonban a két férfiút már kevesebben ismerik, név szerint Charles Lutwidge Dodgsont és Lyman Frank Baumot. Bőven el lehetne csemegézni már ezen is, hogy férfiak álmodozó kislányokról írnak regényeket, de most a félelmetes fantáziáról írunk, nem a mocskosról…

(tovább...)

A halott menyasszony

Ma reggel amerikai irodalom órán Paul Titchmarsch azt fejtegette, hogy min alapul Edgar Allen Poe munkássága. A halott nőkön :). Ez így kora reggel nagyon vicces lett, de aztán belegondolva van benne valami. Először is az, hogy ha egy nő meghal, akkor nem öregszik meg, szépsége és fiatalsága örökké él, mert arra emlékezünk. Aztán meg az, hogyha szívünk hölgye meghal, akkor bánat költözik egyik legfontosabb szervünkbe, és van miről írnunk. A harmadik pedig az, hogy mivel meghalt, nem rágja a fülünket a vásárlással, és nyugodtan tudunk aprólékos mesterművet alkotni. És ez tök komoly, hogy a professzor úr szájából hangzott el, és Edgar Allen Poe gondolta így.

(tovább...)