Szép kis nap

Szép kis nap ez a mai. Na nem a rózsaszín lufikra, szivecskékre, macikra, virágokra, bonbonokra gondolok itt elsősörben. F@szt nem, hiszen miért írnék akkor pont ma :D!

Azért csodálatos igazából ez a nap, mert reggel 7-kor tettem le az utolsó korty után a korsót a Sportban, aztán haza, megnéztem hol lesznek az óráim (csodával határos módon újra működik az S3 Trio kártya :)), felvettem a jegyzeteimet, aztán irány órára. Először életemben (és mai ígéretem szerint utoljára, aztán majd meglátjuk ;)) mentem be órára AZNAPOSAN! És először életemben aludtam úgy jó félórát folyamatosan órán, és Szabi ébresztett fel, hogy most már vége :). A fél óra alvás az aznapot sikeresen másnappá változtatta, így hát két pizzás tekerttel, kólával, metróval felszerelkezve mentem be a következő órára. Az angolszász jogot a bácsi derűsen végigbeszélte, még sohasem láttam ilyet, hogy egy regisztrációs foglalkozás 1,5 óráig kitart. Néhányszor bólintottam egyet, elég rendesen, meg alig bírtam ébrentartani a szemem. Szóval soha többet!

A héten volt még egy ivós éjszaka, ami egy enyhe pókernek indult, aztán végülis DC-ben kötöttünk ki. És itt vinnék eddigi unalmas írásomba mégunalmasabb agyrémeket. DC-ben 1000 ember, kb. 600 csaj. Ami mosolyt csalt az arcomra, hogy minden lány kb. 2 másodpercre mereven néz a szemedbe, aztán elfordul és máshol keresi a fehér lovat. Persze ne legyek gonosz, mert ha énse keresném a csajok tekintetét, akkor nem teszem meg ezt a felfedezést. De azért kicsit immunissá, vagy legalábbis érzéketlenné váltam a téma iránt. Ami sajnos cinizmusban nyílvánul meg, nem is kicsit, ugyanis kedden délelőtt, mikor beengedtem magam előtt egy csajt a terembe, aki nagyon zavartan nézett, és olyan magas hangon mondott egy köszit, ahogy őt beszélni még soha nem hallottam, akaratlanul is kinevettem…(közben Janitól kaptam most egy sört, szóval az előző soha többet kinyilatkoztatás elég gyorsan halványulni látszik :)) Másik szaktársnőmet pedig kicsit hidegen kezeltem, de végülis mit is akarhatna egy barát mellől, sőt kétszer észre se vettem, hogy ő az, csak mikor rámköszönt. Ahhoz képest, hogy korábban mindenhol őt láttam érdekes… Harmadik hölgyről meg ne is beszéljünk, rekord idő alatt át tudtam programozni az agyam a szokásos “legyünk csak barátok” mondta után, szóval fejlődő képes vagyok.

És a nagy dübörgő fejlődés közepette nem tudom, hogy átestem-e a ló túloldalára. Rengeteg dolgot nem értek az emberi kapcsolatok terén, pl. képtelen vagyok felfogni, hogy egyes ismerőseim miért nem tudnak társ nélkül létezni. Az egyik minden különösebb érzelem nélkül belemegy egy kapcsolatba(?) a másik ma reggel részegen panaszkodott, hogy hogyan fog ilyen állapotban randizni, de nem a barátnőjével randizik, hanem egy másik csajjal. Az igen. Ezek azok a dolgok amiket nem fogok megérteni szerintem egy jó darabig. Az első, hogy hogyan lehet olyan fontos valaki, hogy a haverokat kicselezve keménygyerekként nem megyek oda msn elé, mikor barátnőm keres, de azért a konyhából lerendezem vele telefonon. Meg nem értem, hogy miért kell rágyújtani akkor hogyha az ember barátnője kimegy Erasmussal külföldre. Tudom-tudom, rohadtul fáj az ilyen, de akkor miért ölöm magam? Meg a szerelem egy határtalan dolog, de mondjuk Szeged azért kicsit talán messze van. Pláne azt nem tudom megérteni, hogy minek kacsintag ki az ember egy másik mellől. Le kell szépen zárni az előzőt, aztán újat kezdeni, ha az jobb. Ha meg nem jobb, akkor ne tessék a másikat érzelmileg basztatni.

Csupa-csupa bődületes hülyeség egy másnapos, haveroknál internet-csövező, söröző, konzervatív, bölcsész-infós hibrid, zenész sráctól, aki mindig meg tud lepődni. Természetesen bármilyen egyezés a valósággal nem a véletlen műve, a neveket próbáltam kerülni, ha magadra ismersz, és nem tetszik amit írtam kommentelj nyugodtan, vagy ellenblogolj, vagy tegyél bármit ellenem. Úgysem tudsz :). Megváltoztatni nem lehet, csak én tudok változni, de most nem akarok. Most tök jól érzem magam az érzéketlen szivemmel, szabadon szemezgetve, a nagy arcú fantáziámban ringatózva. Persze ettől még nyitott szemmel járok, és az emberekhez pozitívan és bizalommal viszonyulok, max. meglepődök néha, de azért besérülni nem fogok mostanában.

Persze boldog Valentin napot minden szerelmespárnak, szeressétek egymást, legyetek boldogok, stb-stb…