Pasik és csajok

A pasik és csajok különböző módon zuhanyoznak. Igazából mindent különböző módon csinálnak, élnek át, stb. Ma kedd volt, Jam és Olivér feljöttek Veszprémbe, DC estnek ígérkezett a buli, de kibővült egy picit. Méghozzá egy szülinappal. Hölgy szülinappal ráadásul, amit meg kell ünnepelni. Szerintem kicsit túlságosan belenőtt az albérlet az Andi barátnői körébe, de ezt most hagyjuk.

Fél 10-kor átértem az albiba. Futottam 8km-t, ennek még lesz jelentősége, de most csak annyit, hogy meg kellett zuhanyoznom, ezért a viszonylag késői melegítés. Fél 12-kor átértünk a kollégiumba, a szervezés profi, 6 vendégre kell 3 ember, ott sorakoznak az elektromos sorompó mögött. A kabátomnak már tavaly óta kiszakadt a zsebe, varázslatosan el lehet rejteni 2l sört a bélésben. Felérünk, sok ismeretlen ember, de a mi vendéglátónk nagy lélek, ezért kétszer is ittam BODZA PÁLINKÁT. Éjfélkor vendégek ki, Zrínyi kirohanását megszégyenítő épület elhagyás, irány a DC.

Csakhogy volt nálunk 1,5 liter BorSplice, és 1,5 liter sör. Talán fél óra is eltelt mire a sörök elfogytak, fogalmam sincs mit csinált Nándi a borkoktéllal, de már alva találtam a szülinapost. Olivér mondta ez így nem jó, haza kell vinni. Én hittem neki, elvégre ő nem pénzt akar a hölgytől, hanem sokkal kézenfekvőbb dolgokat. De elvitték a lányok a WC-be. Olivérrel ketten fél órát álltunk a WC előtt és néhány percet bent is töltöttünk győzködve a szülinapost és barátnőjét, hogy jobb, ha hazavisszük. Ebből annyi lett, hogy a sok pofázástól kiszáradt a szám, ezért ittunk Olivérrel egy körtét és egy sört. Persze fejenként. Aztán érkezett egy dagadó mellkasú angyal, aki az előbbi oroszlán szerepből kivetkőzve már kért minket, hogy vigyük haza a félig alvó leányt.

Kint meg is találtuk a hölgyet, akit a két szobatársa buzdított talpra állásra. Kb. 50 méterenként le kellett tenni a szülinapost, mivel alaposan elfáradtunk. Az elfáradást leginkább az tükrözi a legjobban, hogy a lépcsőn lefele, én elvesztettem az egyensúlyom és összecsuklottam a lány alatt, aki ezt hangos fejkoppanással nyugtázta. Itt jön képbe a lefutott 8km és a számtalan rövid és hosszú. Természetesen a 4.-en lakik a szülinapos, de addigra már kitaláltuk, hogy a hölgynek leér a lába, ezért nem kell cipelni, csak kísérni. Olivér elkezdett rendesen káromkodni a nemes cél teljesítése után, de túl voltunk rajta. Az még hab a tortán, hogy mihelyt kiléptünk a lakóház kapuján, Olivért leöntötték fentről vízzel :D. Na erre már én is elkezdtem kötőszavakkal operálni és gyorsan elmentem könnyíteni magamon, nehogy a röhögéstől behugyozzak.

Pasik és csajok. A pórul járt leányzó barátnői oroszlánként védik a DC csapja fölé görnyedő szülinapost, szabad prédává téve gyakorlatilag minden hugyozni menő csajnak, de nem engedik, hogy hazavigyük. Aztán végül hazavisszük, de a két szobatársa viszi haza, akik egyrészt minket nem ismernek, másrészt legfontosabb közölni valójuk, hogy: “Ilyen szobatársam még nem volt”. Visszaérve a DC-be parázslott a talaj az igazi barátnők talpa alatt, nagyon jól elvoltak, míg mi távol voltunk. Lányok, nálatok a barátság így megy? Igazán nem kell messze menni, elég csak az én nyár eleji esetemet figyelembe venni, amikor is Olivér nem engedett haza, és a Nándi ágyában aludhattam, biztonságban, barátok között. A pasik így csinálják.

Az már csak néhány szépítő ecsetvonás, hogy a mekis barna zacskóval hazáig bandukolva, a pláza parkolóját és a Nap utcát összekötő lépcsőn lepihenve teljes nyugalomban elfogyaszthattam a két sajtburgert és a nagy sültkrumplit. Annak a sikátornak a tövében, ami tele van firkálva és nem egyszer cidriztem a szembejövőktől, teljesen nyugodtan elücsörögtem, és senki nem szúrt vesén. Veszprém, én így szeretlek!