Őszi gondolatok

Hát ilyen későn vagy inkább korán még soha nem írtam blog bejegyzést, talán egy picit más is lesz mint a többi. A hetem nem volt valami túl jó, írtam egy nagyon rossz zh-t szerdán angol irodalomtörténetből. Még tudok rajta javítani, szóval az aláírás még nem szállt el. Még… Amúgy más nem nagyon történt úgy fizikailag, még mindig nem tudtam semmit lépni egy bizonyos csaj felé, de majd összeszedem magam…

Az utóbbi időszak viszont elég mozgalmas volt. Nem nagyon akarok belemenni részletekbe, mert nem arról vagyok híres, hogy minden részletet az életemben megjegyezzek. Igazából csak azt írom le, amit most érzek. Azt érzem hogy rengeteg barátom van, akik szeretnek, meg segítenek (egyre több segítséget kérek, mert máshogy nem megy, ezt már beláttam), de igazából mégis egyedül vagyok. Nevezzen bárki önző köcsögnek, vagy kétszínű alaknak, de ez tényleg így van. Bármennyire is sokat akarok megosztani magamból, nem azt kapom vissza amit várok. Persze ez nem bánt, egyáltalán nem. Rengeteg segítséget mindenkitől, a többi hiányzó darabkákat pedig összeszedem másból. Pl.: a zenéből. Ha valaki meghallgatja a zenelejátszót, akkor tudja mire gondolok. Erős zene, van benne power rendesen, de néhol értelme is van a szövegeknek. A P.O.D. meg egyenesen a lelkemből van, szóval nem is akarom tovább ragozni a dolgokat. Úgy érzem hogy lelkileg erősebb vagyok mint korábban. Ez persze majd a való életben derül ki, nem itt a számítógép előtt ülve hajnali fél 2kor. Na legyetek jók, én is az vagyok ;)!