Nőnap

Megint itt a március 8., megint eljött a nemzetközi Zoltánnap :).

Talán ennyivel el is intézném, hogyha nem régen írtam már volta ide, vagy nem hallok ezt azt néhány lánytól. Tegnap hazafele jövet buszon nem hallgatóztam, mivel alig éltem, de egyszerűen nem lehetett meghallani néhány 16 éves csaj beszélgetését. Az egyik tényleg kétségbeesett hangon akarta megtudni a nagy igazságot: “És mi van akkor, ha életem szerelme egy utcaseprő?!” 🙂 Hát igen, “Die Liebe ist ein wildes Tier”, ami minden körültekintés nélkül egyszerre csak rádugrik a sötétből, és nem menekülhetsz! Egyik ismerősöm meg már szervezi szerdára a felejtő bulit, és megünneplik azt, hogy milyen lenne férfiak nélkül a világ. Biztosra vettem, hogy szerdáig tökéletesen megtanulja karaokizni a Männer sind schweine című számot, aztán most megláttam iwiwen, hogy mégiscsak várja a szőke herceget, aki természetesen nem egy egyszerű srác, hanem egy FÉRFI :D.

Aki most egy féloldalas panaszhalmazt és osztást várt ide, azt meglepem, mert nem lesz ilyen. Ajjaj, kezdek lassan olyan kiszámíthatatlan lenni mint bejegyzéseim alanyai :D… Igazából bármennyire is mások vagyunk… na jó, inkább nem általánosítok, akkor ezt mégegyszer: Igazából bármennyire is máshogy gondolkodnak a csajok mint én, és akármennyire is nem értem és pláne nem értem meg őket, azért jó hogy vannak :). Nélkülük elég unalmas lenne az életem, így legalább vannak szomorú időszakok, amikor is (ideje bevallanom), lehet szomorú és depressziós képeket leszedni a netről, szomorú zenéket hallgatni meg minden ilyesmi. És mivel tudok szomorkodni, ha nincsen gáz, akkor tudok mosolyogni is (erről a képességemről még nem született archiválható képi bizonyíték :P), és akkor jöhetnek a napsütéses képek, és a sok-sok vidám muzsika :).

Ez a bejegyzés a végére eléggé nagy közhelybe fulladt, de hát így jártam. Közeledik gondolkodásom a nagy magyar átlaghoz :). Bárhogyis: hölgyeim, köszönöm, hogy nem a mindennapjaimat, hanem a hajamat teszitek szürkévé ;)!