Memóriabővítés

Múlt hét közepén megint tettem egy kört a laptopom teljesítménytartalékainak kiaknázása érdekében. Eljutottam arra a pontra, hogy vajon miért ATA módban megy a merevlemez, mikor pöröghetne AHCI módban is. Aztán rájöttem, hogy az XP telepítéskor kellett átállítani (de rég telepítettem Windowst). Elvileg át lehetne telepítés után is bűvölni egy kicsi regisztrációs adatbázis varázslattal, de fél óra alatt sem sikerült eredményt elérnem, és az a felismerés lett a vége, hogy tulajdonképpen miért is reszelek én egy 10 éves operációs rendszert? Gyorsan megnéztem a Windows 7 rendszerkövetelményét, és gondolkodóba estem.

Ha a gépem csak a minimális rendszerkövetelményeket teljesíti (32 bit esetén), akkor simán maradhatnék az XP mellett. Kicsi, sárga, savanyú, a programok nem ismerik fel rajta a .NET környezetet, a DirectX nem frissül, de bevált rendszer és 2014-ig támogatják. Csak hogy ezzel magam verem át, ugyanis ezzel szemben az Ubuntu verzióm gyakorlatilag újszülött, sőt tekintve hogy majd április 28-án jelenik meg a stabil kiadás, még csak most vajúdik. Új generációs operációs rendszernek megfelelően pedig megköveteli az adott korszak szintjének megfelelő erőforrásokat.

A notebookokban a felépítés miatt nem sok összetevőt lehet cserélni, de a memóriát igen. Decemberben járt le a 3 éves garancia, szabad útja van tehát a csavarhúzónak. Az interneten találtam is egy képes segédletet arról, hogyan cseréljük ki a memóriát ebben a modellben, nem volt más hátra, mint a memória megrendelése. Most is az iPonra esett a választásom, mint a múltkori eszközök vásárlásánál, főleg a Pick Pack Pont lehetőség miatt, ami egyrészt 1000 forinttal olcsóbb, mint a futár, másrészt kényelmesebb is, hiszen egy általam kijelölt boltba szállítják a csomagot, ahol 7 napon belül átvehetem.

Mivel eddig 2×512 MB memória volt a gépemben, a 2 GB-ra való bővítés már ugrásszerű változás, és az 1×2 GB olcsóbb, mint a 2×1. Ezek tisztázása után már csak a márkát kellett kiválasztani. Nagy fejtörést okozott, hogy biztosra menjek, és a Kingston modellgarantált modulját válasszam jó 2000 forinttal többért, vagy elégedjek-e meg egy olcsóbb márkával. Végül a sóher felem győzött, és a fenti Kingmax 667 Mhz, 2 GB alkatrészt rendeltem meg szerdán. Szombaton délelőtt már kaptam is az SMS-t, hogy megérkezett az üzletbe, akár át is tudtam volna menni érte, de berakni már nem lett volna időm, ezért mára hagytam a vételt és a beszerelést is. A képes útmutatónak köszönhetően egészen simán ment a dolog, az egyik memóriahely nagyon könnyen hozzáférhető, míg a másik a billentyűzet alá van rejtve, ezért inkább oda tettem be az új memóriát, hogy egy esetleges későbbi bővítés során ne kelljen megint szétszednem az egészet.

Újraindítás után szólt a BIOS, hogy változott a rendszer memóriamérete, és ha ez nem szándékos volt, akkor érdemes lenne alaposan megvizsgálni az ügyet. De mivel szándékos volt a változás, ezért fittyet hánytam a BIOS-ra, még memóriatesztet sem futtattam, simán kipróbáltam a Windows XP-t és az Ubuntut, mindkettő rendszer hiba nélkül vette az akadályt. A hiedelemmel ellentétben a rendszerek nem lesznek egy csapásra kétszer gyorsabbak, csak akkor érezhető változás, ha több program együttes használatával rendesen megtömjük a memóriát. Ilyenkor viszont megváltás, hogy a programok közötti váltás villámgyors marad, hiszen nem kell a merevlemezről beolvasni a kiswappolt memóriát. A fenti képen nagyon jól látszik, hogy akár fejre is állhattam volna, de a korábbi 1 GB memóriával sehogy sem fértek volna bele a különböző fejlesztői programok a keretbe.

Ez a hardverbővítés, és majd később az XP Windows 7-esre cserélése egy új felfogást is jelez. Korábban azt az alternatív szemléletet vallottam, hogy a kevesebb több, és a programozó tegyen erőfeszítéseket a rendszerért, ne fordítva. HUP-on volt is egy nagy vita, a két szemlélet képviselői estek egymásnak. Végül beláttam, hogy ha a 3000 forintos fejlesztői órabérrel számolunk, akkor semmilyen rendszerbővítés nem drága ahhoz, hogy a fejlesztő gusztusos integrált fejlesztői környezetben, a munkáját tökéletesen megkönnyítő script nyelven végezze el. Választhatnék más utat is, bármikor visszatérhetnék egy pehelykönnyű Linux rendszerhez, de talán akkor megint beleesnék a “fallacy of choice” hibába, aminek az elkerülésére gyakorlatilag felesküdtem azáltal, hogy elindultam az Ubuntu aktivisták rögös útján. Az informatika trend, a felhasználók és a fejlesztők is piacok lettek. Nincs mit tenni, fogyasztani kell.