Bejegyzések a(z) kereszténység címkével

Ma volt elhunyt György nagyapámért mise Kisapátin, ezen részt szoktunk venni nagymamámmal. Sok újdonság nem volt, talán csak az idő számlájára írható kevesebb gyerek (de két ennivaló kisbaba, az egyik apukája hasán egy hevederben), és szelek által egyre jobban kínozott idősek. Azonban volt egy merőben új dolog: a Hiszekegy!

(tovább...)

A kis Frank első iskolai fogalmazása

(tovább...)

</embed>

(tovább...)

Egy rövidke helyzetjelentés/elemzés az uccsó vizsgaidőszakos nekirugaszkodás előtt. Egy hosszú kihagyás után hétvégén megint sikerült egy emotional hangovert beszereznem (a kifejezés Jacoby Shaddixtől nyúlva). Ez olyan jól sikerült, hogy megint az a tehetetlen düh volt a fejemben, amit ebben az évben már kétszer éreztem, és vérzett is az orrom tőle. Nem tudom ilyenkor elpattan-e egy ér a fejemben, vagy mi van, de biztos nem egészséges. Most a vérzés kimaradt. Igazából mikor mentem tegnap este a buszra, akkor a Kiszinél káromkodott egy nem éppen jól szituált alkesz kinézetű fickó, mikor odanézek, lába között egy jókora vértócsa. Nem tudom hogy tündőgondozóra szorul, vagy megverték, de akkor jöttem rá, hogy neki igazán van oka káromkodni, mert azért ő tényleg tré helyzetben van. Ahhoz képest én meg vittem a hátamon egy 10+ kilós táskát tele kajával, ruhával, tanszerrel. Szóval igazából nem panaszkodhatom. Azért erre jó volt a megtérésem, hogy minden este imát mondtam, mert az imának van egy hálaadás része, amikor elmondod, hogy aznap mi sok jó történt veled, és ezt megköszönöd Istennek. Benne mint a mindenhatóban, már nem hiszek. Kivéve akkor hogyha a neve egyenlő a szeretettel, és akkor azt köszönöm meg neki hogy vannak szeretteim akik szeretnek. Egy ilyen hálaadás most így nézne ki nálam: “Köszönöm a péntek estét Fülöp Dávidnak, az Eskabbe frontemberének, amiért szólt hogy lesz koncertük. Köszönöm szüleimnek, hogy biztosították, hogy péntek este fennmaradhatok Vp-ben. Köszönöm Péni Béla karnagyúrnak, hogy elengedett a péntek esti zenekarról. Köszönöm a szombat estét a Morality zenekar tagjainak, név szerint Csatári Máriónak, Májer Dánielnek, Lenner Máténak, Lovász Barnabásnak és Tankó Norbertnek. Köszönöm Májer Jánosnak és hugának Májer Editnek hogy kivittek Diszelbe és vissza. Köszönöm megint édesanyámnak, hogy főzött annyi kaját vasárnap hogy felhozhattam Vp-be, és nem kell nekem ezzel bajlódnom és tanulhatok. Valamint köszönöm Kovács Tamásnak, hogy vasárnap délután, meg szombaton is beszélgethettem vele msn-en és kicsit megkönnyelbülhettem.” Nyálas volt? Lehet… Talán ezért nézik le a kerókat annyian, mert ilyen imákat mondanak ráadásul egy emberfeletti személynek. Erre van egy jó kis O.C. Supertones idézetem: “Like drugs is for the strong and God is for the weak.” Pedig szerintem mindenkinek a környezetében van legalább ennyi név, akinek köszönetet tudna mondani egy jól sikerült hétvége után, és higgyétek el, hogy sajnos nem mindenkinek adatott ez meg.

(tovább...)

Nagyon régen írtam már olyan se füle, se farka, értelme nincsen, nagyon elvont, filozofikus ujjgyakorlatokat. Sokan szeretnek is ezért, de azért a saját blogomon néha megengedhetek egy ilyet :). Szóval most ez egy filós, talpig bölcsész bejegyzés lesz.

(tovább...)

Tegnap érdekesen alalkult a délutánom. Mentem Vp-ben az Egyetem előtt, és leszólított két fekete öltönyös srác. Kivettem a fülemből a fülhallgatót és nem tudtam eldönteni, hogy angolul vagy magyarul beszél-e hozzám a srác. Aztán végül is megértettem annyit, hogy ők egy új egyháznak a misszionáriusai (Utolsó Nap Szentjei, Jézus Krisztus Egyháza) és hogy találkozhatnának-e velem a hétvégén 😯 . Hát mondtam, hogy sajnos (szerencsére) nem vagyok Vp-i, szóval nem. Azután még próbálkozott, és végül adott egy kis prospektust, rajta a nevével. És tényleg nem magyar. Aztán mentem tovább, angoltanszéken persze hogy nincs kinnt a zh eredmény és a nap zárásaként felhívott Fletó gépi hangja.

(tovább...)