Gyorstipp: „indítóikon létrehozása” menü­elem Ubuntu 11.10-en

Ubuntu 11.10-en az asztal helyi menüjében már nem található meg az indítóikon létrehozása menüpont. Úgy néz ki bejött a májusi jóslatom, a GNOME upstreamben nincs szükség a funkcióra (Gnome Shellben nincs asztal), és az Ubuntu fejlesztők nem pótolták a hiányt. Jöjjön két tipp a funkció visszaállítására.

1. gnome-desktop-item-edit telepítése

A tippet a Shuffle OS oldalán olvastam. Az indítóikonok létrehozásakor felbukkanó kis ablakért a gnome-desktop-item-edit alkalmazás a felelős, ami a gnome-panel csomag része. Ezért telepítsük fel a gnome-panel csomagot a lehető legkevesebb járulékos csomaggal, terminálba:
sudo apt-get install --no-install-recommends gnome-panel

Ezután újra lesz gnome-desktop-item-edit programunk, amit terminálból vagy futtatásból (Alt+F2) meghívva létre tudunk hozni indítóikonokat:
gnome-desktop-item-edit --create-new ~/Asztal

De ezt elég kényelmetlen begépelni mindig, tegyük vissza a fájlkezelő helyi menüjébe:

1.1 Nautilus scripts

A Nautilusnak van egy egyszerű script kezelője, hozzunk létre a ~/.gnome2/nautilus-scripts/ mappán belül egy „Indítóikon létrehozása” nevű szövegfájlt (a fájlnév lesz a menüpont címkéje), és másoljuk bele a következőt:

#!/bin/sh
p=`echo $NAUTILUS_SCRIPT_CURRENT_URI | sed 's/file\:\/\///'`
if [ -d "$p" ]; then
	gnome-desktop-item-edit --create-new "$p"
fi

Mentsük el, zárjuk be, és végül tegyük futtathatóvá. Ha minden jól megy, akkor az asztalon (és más mappákban) jobb egérklikkre meg kell jelennie egy „Parancsfájlok” menüpontnak, és azon belül egy „Indítóikon létrehozása” menüpontnak, amire kattintva előjön a megszokott létrehozás ablak:

1.2 Nautilus Actions

A Nautilus Actionst jobban szeretem, mivel sokkal több beállítási lehetőséget nyújt a scriptekkel kapcsolatban. A gond viszont az, hogy a 11.10-ben a tárolóból telepített Nautilus Actions nem indul… Nagyjából egy tucat bugreport készült róla, ha máshoz is kellene a program, akkor az egyik népszerűn nyomj egyet a “Does this bug affect you” linken. Az eredeti oldalról letöltött forrás fordításával viszont működik a program, de a fordítás menetének leírása nem fér bele ebbe a segédletbe. Ha sikerül beüzemelni a Nautilus Actionst, akkor a következő akcióval hozz létre egy menüpontot:

Path: bash
Parameters: -c "gnome-desktop-item-edit --create-new \"$(x=%u; test -f ${XDG_CONFIG_HOME:-~/.config}/user-dirs.dirs && source ${XDG_CONFIG_HOME:-~/.config}/user-dirs.dirs; x=${x/#x-nautilus-desktop:\/\/\//$XDG_DESKTOP_DIR}; x=${x/#file:\/\//}; echo -e ${x} )\" "

Vagy a következő fájlokat is importálhatjuk, az XML a régebbi formátum (Nautilus Actions 1.1), a .desktop az újabb (Nautilus Actions 3, ezt a .desktop fájlt ne keverjük össze a később készítendő .desktop fájllal!):
inditoikon-letrehozasa.xml
inditoikon-letrehozasa.desktop

Ha minden jól megy, akkor a helyi menü gyökerében meg kell jelennie az „Indítóikon létrehozása” menüpontnak, és meg kell nyílnia a szokásos ablaknak:

2. Sablon létrehozása

Az indítóikonok a freedesktop.org szabvány által meghatározott futtatható szövegfájlok, tehát sablont lehet készíteni nekik. A saját mappában lévő sablonok mappában hozzunk létre egy új üres dokumentumot, mondjuk inditoikon.txt néven. A kiterjesztés azért txt, hogy könnyű legyen megnyitni szerkesztésre. Illesszük bele a következő kódot:

[Desktop Entry]
Version=1.0
Type=Application
Name=Indítóikon
Comment=
Exec=
Icon=/usr/share/icons/hicolor/scalable/apps/gnome-panel-launcher.svg
Terminal=0
StartupNotify=0

Mentsük el, zárjuk be, nevezzük át a fájlt úgy, hogy .desktop legyen a kiterjesztése (innentől kezdve nehezebb megnyitni a kódot szerkesztésre), majd tegyük futtathatóvá, ezzel létrehoztunk egy üres indítóikon sablont. Ezentúl a Nautilus helyi menüjében az „Új dokumentum létrehozása” menüponton belül lesz egy „Indítóikon” menüpont, ami létrehoz nekünk a sablon alapján egy üres indítóikont:

Az új indítóikon tulajdonságainál pedig megkapjuk azokat a mezőket, amiket a korábban létrehozott indítóikonoknál is megkaptunk, ezekkel tudjuk szerkeszteni az indítóikon különböző paramétereit:

A módszer nagy hátránya, hogy kihagyjuk azt a lépést, ahol meg tudjuk adni az indítóikon típusát és ahol tallózni tudunk. Ezt áthidalhatjuk úgy, hogy több sablont gyártunk a különböző típusokhoz, vagy az alkalmazás típusú indítóikon parancsát mindig az adott követelményhez igazítjuk, pl.: terminálban szeretném futtatni az adott parancsot: gnome-terminal --command "parancs", egy bizonyos helyre mutató indítóikont szeretnék készíteni: xdg-open /media/adat, stb.

Egyik tipp sem korlátozza a menüelemet csak az asztalra, illetve a Nautilus Actionsszel lehetne korlátozni, de nem érdemes. Ugyanis a dashben kereshető alkalmazások is mind-mind indítóikonok, ezért ha a dashbe szeretnénk indítóikont készíteni, akkor a ~/.local/share/applications/ mappában a saját felhasználó számára, a /usr/share/applications/ mappában pedig rendszerszinten tudunk alkalmazásindítót létrehozni.