Csak nem?!

Csak nem értő fülekre találtak a magyar oktatás informatikai írástudatlanságáról írt mondataim? Tudom, tudom nagy egoizmus lenne állítani, hogy én mentettem meg a világot, de a mai helyzetben mindenképpen meg kell ragadni egy ilyen remény sugarat, és fényében füröszteni orcánkat, hogy egy kis színt és mosolyt szerezzünk rá.

A nemzetkozitanulmanyok.hu éppen azért készült, hogy megkönnyítse a jegyzetekhez való hozzáférést. Már nem tartja karban senki, Béla talán már diplomás, nem tudom. A halál oka a tanári ellenállás volt, hogy az anyagok kikerülnek a netre, és azt hát ők nem hagyhatják! Majd ha lesz olyan lehetőség, hogy csak a szak hallgatói férjenek hozzá, majd akkor! Addig tessék Kati néninél fénymásolni. Ellenpélda a pedportál, és most az angol tanszék két irodalom tanárának tette, hogy Neptunon megküldték azokat az elérhetőségeket, ahonnan meg lehet szerezni a jegyzeteket! De ez tényleg csak ennyi: létrehozol valami jelszavas védelmű tárhelyet a neten (e-mail fiók is bőven jó), és Neptunon a tárgyat felvett hallgatóknak küldesz üzenetet.

De hogy a ne bízzuk el magunkat, két gyöngyszem apa tanítványainak kémia dolgozataiból. A kérdés így hangzott: Sorolj fel néhány alumíniumból készült tárgyat lakásodban, otthonodban! “Az edény, amiben az óvodában főznek” válasz kémiailag kifogásolhatatlan, de azért ugye nem az óvodában laksz? Viszont a következő, miszerint “az üveges kóla is alumíniumból készül” rögtön arra késztet minket, hogy tenyerünkbe temessük arcunk, és még csak ne is ábrándozzunk azon, hogy ezt az országot a fiatalabb generációk fogják megmenteni…

Szerk.: Bús Éva tanárnő minden jegyzete egyéni papírmérettel van megadva, ráadásul a tájolása fel van cserélve. Mire erre rájöttem 4 lapot pazaroltam el, és 2 operációs rendszert jártam meg. Szabó F. Andrea pedig nem jegyzetet, hanem egy raklap verset küldött, amit nem tudom ki kell-e nyomtatni, mert összesen 40 oldal lenne…