Ágycserés támadás
A szálak mozgatója, mint egy rendes gengszterfilmben itt is a család. Két igencsak állandó és gyökeres változás is történt, az egyik az, hogy nagymamám eltörte a lábát, a másik pedig, hogy apa Csóron szerzett állást. Most sablonosan azt mondhatnám, hogy egyik szemem sír, a másik üveg, de apa újbóli munkába állása sem felhőtlen, de mindenképpen örömteli. Tehát a feladat az, hogy napközben 3, hétvégén 5 embert kell elhelyezni egy 2,5 szobás lakásban lehetőleg úgy, hogy 2 hét után senki se tébolyodjon meg, és ne egymásba mártogassuk a szelőkést. Mivel nagypapa már korábban elhunyt, ezért a nagyi már vagy 5 éve a teleket nálunk tölti, de ez az állapot állandó lesz, mivel nem tudja magát ellátni. Az 5 év során a nagyszobát kapta meg, mivel a számítógépek a másik két helyiségben voltak, és az ágyak is többségben voltak a szobán kívül. Így este 8 után 4 ember volt elhelyezve 12 négyzetméteren. Ez folyamatosan tarthatatlan, ezért került sor a címben is említett ágycserés támadásra.
A feladat rém egyszerűen hangzik, a könyvesszekrény által lezárt hálófülkéből ki kell szedni a franciaágyat, az mehet a kukába, be kell a helyére vinni az emeletes ágyat, az emeletes ágy helyére a mami heverőjét, és a számítógépeket át kell szerelni a nagyszobába. Mire ez teljesen kész lett eltelt 1 egész hónap…
Az eredeti állapot
Ágy nélkül. A franciaágyra rákerült egy “Elvihető” címke, és két nap alatt két érdeklődő is akadt, végül két nappal a kipakolás után el is vitték.
Átkerült az emeletes ágy alja
Felszereltük az emeletes ágy tetejét is
Ez a csere 1 napot vett igénybe. Aztán kiderült, hogy az emeletes ágy eredeti helyén ki kellene meszelni, mivel iszonyúan néz ki. Ez egy újabb nap. Aztán behoztuk a mami heverőjét, amiről nincsenek képek, mivel kiakadtam és kiabáltam anyával, így senkinek nem volt kedve dokumentálni. Az ágyak a helyén, a számítógépeket kiszereltem, és a belső gardrób, ami eddig számítógépes laborként funkciónált, azt visszaalakítottuk kamrává, hogy legyen helye a rengeteg holminak.
A szőnyeg alatt találtunk egy kevés port, és bánatomra a homokozóvödröm helyett a porszívóban végezte
A falon térképek lógtak, ez szépen meglátszik, újabb meszelés…
Az új rend felé még nagyobb rendetlenségen át vezet az út…
Ez még mindig ugyanaz a káosz
A kész felfúrt polcok
Akasztó a ruháknak
Miután a polcok elkészültek, nem lett rögtön rend, mert a plusz hely is kevésnek bizonyult annak a rengeteg cuccnak, ami itthon van. Miután anya eljött az önkormányzattól azóta nem szanált a sok papírból, aztán apa is munkahelyet váltott, újabb papírhalmaz, és végül tesóm zárta a sort, aki az összes egyetemi jegyzetét hazahozta… Végül válogatások és félmegoldások sora után viszonylag rendben van a lakás, és a mamát beköltöztettük. A számítógépek helye még nem kiforrott, van egy olyan terv, hogy egyik gép felkerül apával Veszprémbe. Az mindenképpen okos megoldás lenne, mivel hiába van most 3 íróasztal a nagyszobában, nem lehet egyiknél sem papírra dolgozni.
Nem örökítettünk meg még rengeteg munkafázist, a lakásban található összes polc leporolásra került, a rajtuk lévő tárgyakat leszedegettük, és azokat is leporoltuk ahogy kell. Igazából ezek vették el az ember idejét, és kedvét. A takarítás közben aztán vita is lett, hogy minek ennyi szir-szar holmi. Apa szerint a múlt nélkül nincsen jövő, szerintem ez baromság. De érdekes, hogy a takarítás közben milyen filozófiai gondolatok kerülnek elő :).