Bejegyzések hónapban

Az egyetemi gólyák visszatérve régi iskolájukba mindig azzal riogatják a diákokat, hogy az egyetemen egy hét alatt 400 oldalas könyveket kell elolvasni. Ez nem mindig, de néha igaz. Néha ezt meg is fejelik az oktatók azzal, hogy legyen bent órán a szöveg, mert ugye azt elemezzük. Bölcsészektől az olvasás teljesen elvárható lenne, a megértés és kijegyzetelés kicsit neccesebb, mert gyakorlatilag duplázza a könyvvel töltött időt. Viszont a szöveg megléte egy 20 fős csoportban kicsit irreális, amikor egy könyvből jobb esetben van 8db az egyetemi könyvtárban és 4 a megyeiben.

(tovább...)

Az utolsó lehetne, de nem az. Helyesebben lehetett volna. Most itt lehetne egy közhely. Vagy inkább rengeteg közhely. A UPC-is srác is megmondta, hogy nem olyan nagy szégyen csúszni az egyetemen, legalább lesz mit mesélni az unokáknak. Hirtelen nem is tudok olyan barátomról, aki nem csúszik. No meg választások évében munkakeresővé válni. Körülbelül ezek a gondolatok kószáltak a fejemben, hogy majd szüleimre önthessem, ha oltani kell az égő tüzet. De nem kellett. Anya ugyan megjegyezte, hogy tőlem nem ezt várta, de úgy érzem tesóm után sejthette, hogy én is passzolok. No meg a tapolcai közszférában eltöltött évek megedzik az embert. Viccesen megjegyezte, hogy jaj lesz, ha neki előbb lesz diplomája, mint nekünk. Ugyanis beiratkozott az egyetemre gyorsított tanári MA-ra. Azóta sokkal jobban szidja az egyetemet, adminisztrációt, oktatókat, mint mi magunk :).

(tovább...)

Tavaly jelent meg a Windows 7, de én csak ma telepítettem apának. Talán negyed óra lett volna az egész, ha a Vistáról való frissítést választom, de a telepítő állította, hogy a lemezen van 64 bites verzió is, ezért hogy apa ki tudja használni a 4 giga ramját, az formázást és újrahúzást választottam. 20 perc alatt fent is volt egy verzió, ami viszont 32 bites volt. A sajátgép (most már számítógép) szépen ki is írta, hogy fizikailag 4 giga ram, amiből 2,9 elérhető. Gondoltam elsiklottam valami felett a telepítőben, ezért ráküldtem újra. Nem siklottam át semmit, maradt a 32 bit.

(tovább...)

Az eredeti véleményem az volt, hogy nem szeretem az animéket. Aztán újból belemerítkeztem a japán animációs művészetbe, és valamelyest formálódott ez a véleményem. Egy jókora előítélettel gondoltam mindig a távol-keleti rajzolt figurákra, amik nem mindig a “rúgunk, dugunk” klisé mentén épülnek fel.

(tovább...)