2 év zenehallgatás

2 éve január 11-én regisztráltam a last.fm szolgáltatásra, azóta a fülembe jutó dallamok többsége a felhőbe is eljut. Tavaly előtt megemlékeztem már a 10.000-es jubileumról, a 20-as kimaradt, ezért egy napi csúszással ugyan, de összehasonlításként most két év zenei ízléséről számolok be.

Jelenleg 23.715-öt mutat a számlálóm (ez 32 számot jelent naponta), ebből 338 szám van, amit a kis szívecskével megjelöltem.

A felhő szerint még mindig maradtam punk. Visszaszorult a ska, a ska core pedig teljesen eltűnt. Hangsúlyosabb lett viszont a metal, és egyre nagyobb részesedést kap a balkan, electronic, gypsy punk és nem utolsó sorban a Hungarian címkék.

A top20 szintén sokat változott, a korábbi beszámoló óta csak 100 Rise Against számot hallgattam, míg a Deftones több, mint 700-szor csapott a húrok közé a gépemen. A top5-ben most már van jungle és electronic is. Összességében az egész lista sokkal változatosabb, a szereplők még mindig könnyen cserélődhetnek. Nagyban befolyásolja a rangsort az, hogy melyik előadó van meg a gépemen, és melyikeket kellene előkeresnem a DVD tokból, egy külső merevlemezzel valószínűleg árnyaltabb lenne a helyzet.

A két év alatt magában a szolgáltatásban is történtek változások, meg lett szüntetve a kedvelt számok és a testre szabott listák lejátszása. Ez azért szomorú, mert egy-egy hangulathoz próbáltam zenéket válogatni, és ezt jelenleg nem tudja semmi pótolni. Június 20-án jár le az előfizetésem, valószínűleg nem fogom meghosszabbítani, mert a last.fm rádiók egyre inkább unalmassá válnak, sokszor ismétlődnek a számok. A csúcs a klasszikus zenei rádió hallgatásakor éri az embert, amikor egy Trans Siberia után Andrea Bocelli jön. Úgy tervezem, hogy átteszem a zenei adatbázisomat a libre.fm-hez, mivel szabad szoftver, ezért több lehetőséget látok benne, mint a last.fm-nél. A váltáshoz még szükség lesz egy-két dologra, ezért az sem elképzelhetetlen, hogy felcsapok libre.fm fejlesztőnek. Júniusig még sok minden történhet.