Pingvin harc

Mi kell a népnek?! Azt nem tudom, de hogy nekem szükségem van egy nyíltforráskódú, megbízhatóan működő, a különböző infós ténykedéseimben segítő operációs rendszerre, az biztos! Azt hittem, ha a saját Windowsomat majd én tartom karban, akkor tökéletesen fog működni az idők végezetéig. Egy darabig tökéletesen bírta is az északai torrentezések utáni masszív fejlesztéseket, azoban minden előzetes jelzés nélkül a fájlmenük elsőre irtózatosan lassan jönnek be. Tökéletes magyarázat erre, csakúgy mint a gabonakörökre a “lehet, hogy emberek tették” szövegen kívül nincs. Szóval kell egy Linux. Ez rendben is van, csak hogy ez 2008-ban azért mégsem olyan egyszerű…

Először is mivel alaposan gallyra tettem az előző Debiánomat, gondoltam nem kézzel próbálom frissíteni az alapból beton stabil, de kicsit (nagyon) elavult rendszert, hanem lekapom a netről a friss fejlesztői verziót. Windowsban megírtam CD-re, és még ott be is raktam az újraindítás előtt. Meg is jelent egy telepítő! Erről még nem sokat tudok, de úgy sejtem, hogy ez olyan telepítő lesz, mint ami a legújabb Ubuntuban van, és a Windows környezetbe bele lehet telepíteni egy darab fájlként a Linuxot, és abból kezdéskor kicsomagolja magát, és minden megy ugyanúgy, mintha külön partícóra raktad volna. Ez marha jól hangzik, Linuxot kipróbálóknak csábító lehet, de engem nem hat meg, viszont a következő üzenetre felfigyeltem! Azt mondta ugyanis a Debian telepítő, hogy a rendszerem képes 64 bites programokat kezelni! Kis utánajárás után megerősítették, hogy bizony az Intel kétmagos procik is képesek a 64 bitre! Ettől én úgy megörültem, hogy rögtön igazoltnak láttam a notim egykori borsós árát, és elkezdtem letölteni a Debian 64 bites verzióját. Utóbbit már ingyen :).

Ez nem megy olyan gyors otthon, szóval addig volt időm utánanézni a 64 bit rejtelmeinek. Ha gondoljátok, merüljetek bele ti is (start64.hu), de inkább gyorsan elfújom az érdeklődés piciny lángját. A 64 bites rendszer azt jelenti, hogy kétszer olyan több adat közlekedik a processzor és a memória között. A 32 bites rendszereknek megvan az a korlátozása, hogy csak 4 giga memóriát tudnak kezelni. Tehát akinek ennél több van, az kénytelen 64 bites rendszert kiépíteni. Na most tegye fel a kezét, akinek 4 giga memóriánál több van! Köszönöm. Nos, aki már a fél kezét felemelte, az már a seggét is felemelhetné a székről, és elmehetne venni nekem is egy atomreaktor erejű gépet :D! Persze a 64 bitnek az előnye nem csak 4 giga memória fölött jön ki, de hogy ki lehessen használni rendesen, ahhoz kell egyrészt 64 bitre optimalizált operációs rendszer (XP-ből van 64 bites, Vistából is, Linuxok legtöbbjéből is), és még a rajtuk futú programoknak is 64 bitesnek kell lenniük. És itt a bibi! Ugyanis a windowsos programoknak csak elenyésző része érhető el 64 bites verzióban. Linuxon kicsit jobb a helyzet a nyílt forráskód miatt, de ott sem az igazi. Szóval egyelőre nem éri meg a 64 bit a fáradtságot, majd ha elérünk oda, hogy az előbb említett korlátozás miatt szükséges lesz váltanunk (amit picit kétlek, de erről majd később), akkor már sokkal simább lesz a váltás.

Így végülis megállítottam a letöltést még 30%-nál. Aztán felraktam a 32 bites fejlesztői Debiant elvileg XFCE ablakkezelővel, aztán valahogy sikerült feltelepülnie egy GNOME-nak! Az emberiséget a véleletlenek viszik előre? Nem tudom, de az biztos, hogy ez a véletlen találkozás annyira jól sikerült, hogy a korábban megszeretett XFCE környezetet már egy hideg pincepadlónak érzem a jól berendezett szobához képest. Miért is? Látom amikor bedugom a LAN kábelt, hogy csatlakozott-e vagy sem, plusz ami még nagyon fontos nekem, hogy van Rendszerfelügyelő eszköz, tehát ha valami kifagy, le tudom állítani a programot újraindítás nélkül. Nem tudom elkerülni, muszáj megjegyeznem, hogy olyanok ezek, mint a Windowson.

De! És itt térnék ki a pingvinek népes családjában a nyílászáróra. A Windows egyre nagyobb dög lesz, mindig több és több erőforrást követel magának, és agresszívan bánik a felhasználókkal. A legújabb verziót, a Vistát egyszerűen bukásnak könyvelhette el a Microsoft, ezért is készül gőzerővel a Windows 7, amit 2010-ben fognak kiadni. Elvileg :). Az új Windowst egyaránt fogják jellemezni olyan technológiák, amik nagyon is futurisztikusak (hang és kézírásfelismerés, többpontos érintő rendszerek), valamint egy új Windows rendszermagot is kap, hogy kevesebb szenet kelljen alálapátolni. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a világon a hardwerek teljesítménye eléri a felhasználók által tolerált szintet. Vegyük példának az Eee PC-t. Hát igen, jelenleg nem bírnak annyit gyártani belőle, hogy legyen a raktáron :D. És mégis mi van benne? Egy 900-as proci, 512 RAM, és 4 gigás merevlemez. De fut rajta egy csinos operációs rendszer, ami a végletekig ki van hegyezve a beépített vasra, és tökéletesen megfelel ilyen-olyan célra. Tény, hogy nem fog XBox 360 szintű játékélményt nyújtani, de tök jól működik, pici és olcsó. Persze tegyük hozzá, hogy nagyon könnyű úgy egy jó operációs rendszert gyártani, ha tudjuk, hogy milyen paripán fog futni :). A MacOS rendszereknek is ez a trükkjük, semmi más. De a Windowst mégis életben tartja az a rengeteg driver, amit a chip gyártó cégek leprogramoznak rá, és rengeteg – de tényleg – rengeteg program! A mennyiség minőség rovására megy? Biztosan. De tény, hogy amíg a Windowson jobban támogatott az a kütyü, amit megveszek a gépbe, addig a Linux lehet bármilyen ingyenes, és könnyen használható, nem fogom telepíteni. Tehát a driverek terén még mindig a Windows az etalon.

És ezt tapasztaltam is északi-sarki pingvin vadászataim során. Ugyanis ahhoz, hogy Linuxon használni tudjam a jó kis nVidia kártyámat, az nVidiának le kellene programoznia egy használható Drivert. Mivel nem tudtam telepíteni se a videókártyámat, se a wifimet, ezért elvetettem a Debian fejlesztői verziót. Persze arra, hogy maga az nVidia a ludas, arra csak később jöttem rá :). Aztán elkezdtem gondolkozni, hogy lehet, hogy keresni kell frissebb kiadású Linux rendszereket, frissebb programokkal, hátha. Úgyis ingyért van a Linux 😀

Első áldozatom az OpenSUSE volt. A SUSE egy rövidítés, ki nem találnátok, hogy a System und Software Entwicklung rövidítése, ami legalább annyira kreatív, mint a Bayerische Motor Werke :). A német feljesztőket felvásárolta kilóra a Novell, aztán saját rendszer fejlesztésébe kezdett. Aztán elkövetett egy nagy hibát, együttműködési szerződést kötött a Microsofttal még 2006-ban, és mivel a nyílt forráskódú pingvin megmentő aktivisták úgy félnek a nagy redmondi cégtől, mint Bodri kutya Juli néni mosószappanjától, ezért rengeteg felhasználót vesztett el. Engem pedig meg sem nyert :). Berakom, gyönyörű zöld rendszertöltő háttér, minden nagyon profinak tűnik. Aztán telepítés után a még mindig harapnivalóan zöld háttér előtt ott virít a kék keret! Ehh… Persze a rendszerre telepítve van a zöld ablakkeret téma, és így már minden szép, de akkor sem győztek meg az alaposság netovábbjáról. És ez még csak fokozódott, mikor a felhasználói felülethez köthető hibaüzenet jött elő vagy 10 kattintás után. Töröltem a rendszert. Nem érdekes, hogy az egyetlen rendszer volt, amiben alapból letilthattam a touchpadot az egér mellet, ha ilyen funkcióra futotta, akkor a többi problémát is ki lehetett volna küszöbölni.

A német eredetű rendszer után rátértem egy dél-afrikai végződésű rendszerre, az Ubuntura. Ezt egy dél-afrikai milliomos pénzeli, jelmondata a “Linux emberi lényeknek” kicsit fricska a koczkák népes nemzetéségének, de végülis egy könnyen használható rendszert keresek. Minden gyönyörű benne, még a Windowsos partícióra is lehet telepíteni, szép, egységes kinézet, csupa hasznos program. Rákötöttem netre, és rögtön kiírta, hogy a két hardwer elemet nem ismert fel a gépemben, mégpedig a videókártyát és a wifit. Nagyon jó, és fel is ajánlja, hogy letölti ezeket nekem. Fantasztikus. Kár hogy pont azt a videó drivert tölti le, ami a Dell gépeken nem mutat képet. Illetve mutat, és valami káprázatos, ahogy a fehér képernyőn megjelennek a különböző elragadó színű csíkok és kockák. Egyszer kellene egy ilyen képernyővédőt csinálni, tényleg nagyon tetszik! Debiánon már találkoztam ilyen problémával, annyi, hogy vissza kell állítani VESA módra a kijelzést. Na de hogyan :D? Mivel az Ubuntu Debián alapú, ezért én kis naív gondoltam, hogy mindent tudok. De egy nagy álló jéghegyet! Nem tudom kiválasztani a megfelelő módot, és mivel grafikus felület nélkül maradtam, ezért egyszerűbb volt visszamenni Windowsba és keresni egy újabb totyogó, úszni nagyon, de repülni képtelen madarat.

“Próbáltad már a Zen számítástechnikát?” Nagyon csábító szlogen, mi? Kár, hogy a rögtöni válaszom: “Ja, és szar!” azonnal szét is roncsolja :). Azért ennyire nem rossz a helyzet. A Zenwalk Linux egy Slackware-re épített, XFCE felületű Linux, nagyon gyors és megbízható. Gondoltam visszatérek eredeti szerelmemhez, az egeres ablakfelülethez, de nem jött össze. Miután sikerült feltelepítenem a legújabb nVidia drivert, ami ezen a Linuxon is szétbarmolta a felbontásokat, úgy döntöttem, hogy hát ezt a Debianon is meg tudtam csinálni, akkor inkább visszatérek abba, mert szebb, és mégiscsak a Debiant ismerem a legjobban. Habár a Slackware sem rossz, sőt, kifejezetten tetszik, van hozzá GNOME ablakkezelő, igaz, nem beépítve, mert azt pont, hogy kivették a fejlesztésből. Mindegy. Négyest dobtál, lépj vissza a kezdőhelyhez, és húzz egy szerencsekártyát, mert szükséged lesz rá!

Maradt a Debián. Stabil kiadás. Annyi a titka, hogy okosan kell csinálni a frissítést. Csak a legszükségesebb programokat szedtem ki a tesztelő részből. Így sikerült tegnap délutánra egy olyan rendszert létrehoznom, amiről a bejegyzés elején beszéltem. Van egy viszonylag jól működő nVidia driverem (2006 szeptemberi, az azóta kiadott másik 3 változat egyszerűen képtelen együttdolgozni Dell gépen), működik a wifim, tudok MSN-ezni, OpenArenázni, mp3-at hallgatni, CD-t írni, programozni, miegymás. És továbbra is Debian fan maradok, mert mégiscsak a legstabilabb rendszer, még a kiegészített csomagokkal is, nem agyonterhelt, és rengeteg segítség van hozzá neten. Itt a vége, fuss el véle, kerek Windows közepibe!