Helyszűkében

A múltkori memóriabővítés előtt megnéztem a Windows 7 64 bit rendszerkövetelményeit, és kicsit könnyelműen nyugtáztam, hogy a minimum 20 GB-os partíció feltételnek is megfelelek. A Microsoftnál viszont nem viccelnek, és a rendszer telepítése után valóban csak 995 MB szabad hely maradt.

Ezzel együtt lehetne élni, csak hogy a GDF-en ASP.Net-et is tanulunk, és ahhoz telepíteni kell a Microsoft fejlesztői környezetét és webszerverét, amik nem szerénykednek, és alapból 5 GB helyet követelnek, természetesen nem máshol, mint a C:\ meghajtón. Az ilyen meglepetések vizsga előtt néhány nappal érik az embert, partíció átméretezésre nincs idő, ezért a Windows 7 erőszakos karcsúsításon esett át. Ki kellett kapcsolni a gyorstárat és a hibernáláshoz fenntartott helyet, így legalább felment a webszerver és az IDE. A poén az, hogy a vizsga elméleti volt, papíron kellett egy tesztet kitölteni.

Viszont világossá vált, hogy a Windows 7-nek több hely kell. Mivel az adat partíción még volt szabad hely, ezért a megoldás adott volt: át kell méretezni a partíciókat. A korábban 75 GiB-os adat partícióból lecsíptem 30 GiB-ot, a Windows partíciót kipótoltam 30 GiB-ra (+10 GiB), és az Ubuntut is 30 GiB-osra növeltem (+20 GiB). Gondolkoztam rajta, hogy ha eddig elég volt az Ubuntunak a kevesebb hely, akkor most kell-e neki is akkora, mint a Windowsnak, de egy virtuális meghajtó és egy visszaállítási pont létrehozása után nem maradt kétséges, hogy egy modern rendszernek kell a 30 GiB.

A fenti kép árulkodik az átméretezés módszeréről, kizárólag az adat partíciót méreteztem át, az előtte lévő partíciókkal nem volt kedvem játszani, így azok törlésre kerültek, és újra létre lettek hozva. A rendszertelepítéseket is beleszámolva szerintem ez volt a gyorsabb módszer.

Németország után újra komolyabban használatba vettem a gépet, és az eddig az Ubuntu partícióra pakolt tartalmakat át akartam tenni az adat partícióra, hogy Windows alól is elérhetőek legyenek. Itt jöttek a gondok, ugyanis a 45 GiB kevésnek bizonyult az összes cuccomnak. Átgondolt és alapos takarítás következett: elavult programok törlése, régen használt cuccok betömörítése, nem tetsző zenék kidobása. Végül elértem oda, hogy a partíció legnagyobb részét a honlapok foglalják el, tehát innen már nincs tovább.

Be kell ruházni egy nagyobb merevlemezre. Az iPon áruház már korábban bevált, most is náluk néztem szét. Árban az 5400 fordulatszámos, 320 GB kapacitású merevlemezek estek a lélektani határ alá (bár az 500 GB-osak fajlagosan olcsóbbak). A gyors szűrés után egy Samsung és egy Western Digital maradt a küzdőtéren, és miután a Dell terméktámogatás a WD Scorpio Bluet nevezte meg tökéletesen kompatibilisnek, arra esett a választás. A régi merevlemeznek pedig vettem egy elegánsnak kinéző Sharkoon USB-s racket. Pick Pack Pontos szállítással együtt 16.390 HUF, hétfő este rendelve csütörtökön meg is érkezett.

A cserefolyamat elméletben nagyon egyszerű: új merevlemezt rackbe be, régi merevlemezt ráklónozzuk, aztán csere. Létezik kifejezetten erre egy Clonezilla nevű, Debian alapú LiveCD, ami gyakorlatilag csak az ncurses felületű programot tartalmazza. Tehát amíg a klónozás tart, nem lehet semmit se csinálni a LiveCD segítségével. Beállítottam a programot, elindítottam, majd megsaccolva a folyamat hosszát 2 órára ledőltem aludni. Ébredés után még mindig a lemezkép feltérképezésénél tartott, pusztán az eltelt idő számláló haladt rendületlenül. Tehát gyakorlatilag semmi nem csinált, ez a módszer nekem nem vált be.

Közben a linuxquestions.org-on olvastam, hogy az rsync tökéletesen megfelel az adatok másolására, így készítettem egy élő Linux Mint pendrive-ot (hogy tudjak közben filmet nézni), GParteddal megformáztam az új merevlemezt, és egymás után minden adatot átmásoltam az új helyére. Utána chroottal feltelepítettem a rendszerindítót, majd leteszteltem az új rendszert. USB-ről tökéletesen ment minden, itt volt az ideje, hogy beszereljem a gépbe.

Ehhez a művelethez puskáztam a neten egy leírást, de valójában nagyon könnyű a csere. Ki kell szedni a négy merevlemezt tartó csavart, ezután oldalt ki lehet húzni, két csavar rögzíti a műanyag záróelemhez, és máris szabad a lemez.

A beszerelés után már csak olyan apróbb utómunkálatok voltak, mint Ubuntun az fstabban az UUID cserék, Windowson a telepítő DVD-ről való helyreállítás, és utána minden remekül működött. A Clonezillás sikertelen próbálkozást leszámítva 3 óra alatt meg is volt a csere. Az új merevlemez hihetetlenül halk, korábban a hang alapján el tudtam dönteni, hogy mikor dolgozik a gép, most néznem kell a merevlemez jelző LED-et. A lényeg pedig az, hogy mindegyik rendszerpartíció kétszer nagyobb lett (60 GiB), az adat partíció pedig négyszer nagyobb (180 GiB).