Digitális dopping

Van egy interjú Alex Walker ausztrál WCG (Világ Cyber Játékok) ligaszervezővel a digitális játékoknál használt drogokról. Igazából a cikk nagyon kis része foglalkozik magával a doppingokkal és drogokkal. De ami ide tartozik, az az, hogy Alex látott már befüvezett játékost, és olyanról is tud, hogy valaki 1 órával meccs előtt amphetamint vett be, hogy csökkentse a reakcióidőt. A srác csapata végül vesztett, de a 3ból 1 kört biztosan a dopping miatt nyertek. A szervező még kitér arra is, hogy inkább a digitális csalásra koncentrálnak, nincs pénzük biológiailag is szűrni a csalókat, valamint egy-egy ilyen rendezvény olyan sokáig tart, hogy képtelenség végig bedoppingolva lenni. Ugyanis magán a helyszínen már tilos mindenféle drog és más szerek. Tehát az elektronikus sport sem mentes ettől, de biztos nem lesz akkora színtere a kis bogyóknak, mint mondjuk a 100m sprint.

Az interjú többi része arról szól, hogy Ausztráliában mennyire lehet megélni az ilyen játékok profi szinten való űzéséből. A válasz nemleges, Amerikában és Európában sokkal nagyobb erre a lehetőség. És a végszó, ami miatt végülis belekezdtem az egészbe, az arra a kérdésre adott válasz, hogy mit ajánl a ligaszervező azoknak, akik profi játékra akarják adni a fejüket:

Firstly, if you’re thinking about playing a game professionally: stop. Games aren’t meant to be played professionally. They’re meant to be enjoyed, explored, used as a distraction, or anything else entertaining.

Tömör fordításban ennyit tesz: Először is, ha azon gondolkozol, hogy professzionális szinten játszál egy játékot: hagyd abba! A játékokat nem pénzért való használatra szánták. Arra találták ki őket, hogy élvezzük, felfedezzük, elvonja a figyelmet, vagy bármi más szórakozási formára.