Vége a világnak

Végülis tudtam, hogy vége a világnak. A hülyék irányítanak minket.

Ez a mondat apa szájából hangzott, el miután anya rászólt apára, hogy hagyja azt az 5 centis kocka nagyságú kristályt a monitor alatt. Ugyanis az – anya egyik kollégája szerint – elnyeli a monitor káros sugarait. Apa rákérdezett, hogy anya nem véletlenül természetismereti tantárgyak oktatója, mire azt a válasz kaptuk, hogy a hit hegyeket mozgat meg. 2 éves korom tapasztalati módszerét bevetve megnyaltam a kristályt, ami igencsak megerősített abban, hogy egy darab sókristályról van szó. Miután ezt megmondtam anyának is, érvekből kifogyva csupán azt mondta, hogy ajándékba kapta, ajándékot pedig nem szabad kidobni.

Kicsit utánanézve valóban egy darab sókristály lehet, ilyet sok helyen reklámoznak a levegő pozitív ionjainak semlegesítésére, egy 2-3,5 kg-os sólámpa elég 20 négyzetméter semlegesítésére. Mert hogy ezt a sót a Himalájában bányásszák, és ez a só 250 millió éves őslevesből származik, és a vérünkben is ilyen ásványi anyagok áramlanak, és attól, hogy ezt kirakod a szobádba, hú de jót tesz neked! És a szombati ebéd közbeni beszélgetés megint az oktatás, különösen a természetismereti oktatás siralmas színvonalához érkezett…