Talált dolgok az érettségi találkozón

Elmaradást pótolni kell! De azért haladjunk időrendben és rendezett gondolatokkal. Első mulasztott beszámolni való az április 24-ei 5 éves érettségi találkozó volt. Igen, én is öregszem. Vessük papírra, ha már olyan sokan mondták. Izgalommal töltött el a várakozás, pedig nem volt más feladatom, csak jelen lenni.

A megbeszélt időpontra kicsit lassan gyűltek az emberek, és olyan is volt akit hiába vártunk. Nagy kár. A találkozón sorban felállva elmondtuk éppen ki hol tart az életében, és vajon merre tovább. Ez a rendezett mesélés rendkívül jó ötlet volt, hiszen később az este rövidnek bizonyult az összes beszélgetéshez. Három dolog ragadt meg bennem, ahogy a többiek beszéltek. Az egyik, hogy csak nagyon kevesen végeztek a tanulmányaikkal (Zsófi volt jópofa, hogy beelőzte tesóját). A másik, ami már tanári oldalról érkezett, van-e házasság a láthatáron. Erről is kb. olyan arányban érkezett visszajelzés, mint a diplomákról, Zoli visel már gyűrűt és Évi mondta még, hogy valószínűleg lesz házasság. Kettejüknek ezúton is gratulálok! A harmadik, amire felfigyeltem, hogy Sanyitól elvették az álmát, de továbblépett és nem is akárhogy. Úgy gondolom tagadhatatlan, hogy ő tett meg a legtöbbet álma eléréséért, de különösebben nem látszik rajta az összeroppanás, ugyanolyan magabiztossággal mesél a következő álmáról. Ezért szintén gratula neki is. Mikor nekem kellett beszélnem, azon kaptam magam, hogy kezeimet új pózban magam előtt kulcsoltam össze. Először azt gondoltam az izgalomtól, de aztán később is megmaradt ez. Furcsa.

Volt tanáraink beszédét jó volt hallgatni, de ebből is csak három részletet szeretnék kiemelni. Az egyik, hogy Márti néni reméli, hogy nem mindannyian vetjük a fiók mélyére a tanári diplomát. Kováx bejegyzéséből arra következtetek, hogy őt is próbálták személyesen is győzködni. Engem is. Zsuzska karrierje ellenére igencsak próbálta belém sulykolni, hogy igenis van jó oldala a tanításnak. Olyan negyed óra múlva aztán kibújt a szög a zsákból, hogy megérti miért nem akarok tanár lenni. Hiszen már ő sem az. De a szándék akkor is érdekes. Értelmes tanárok márpedig kellenek, mint egy falat kenyér. De miért pont mi? Tehetnénk fel a kérdést. A másik dolog az elhelyezkedés nehézsége. “Pesten vannak a lehetőségek” szólt a (sajnos) örökérvényű szabály, és bizony nagyon sokan mondták előtte, hogy végzettségem ugyan van, de nem megyek vele semmire. Talán javul annyit a helyzet, hogy mire én végzek, megyek valamire a papírral. Meg a deresedő kókusszal a nyakamon.

A harmadik érdekes dolgot részben már említettem (lesz-e házasság), de Kati néni szavai maradtak meg bennem. Fia nem akarja sehogy meglepni unokával. Otthon elmeséltem, és anya rögtön kontrázott. Sajátos kapcsolódás, Tapolcán egészségügyi katasztrófahelyzetet hirdettek (találkozó után talán egy héttel), és anya egyik egyetemi professzora kérdezte, mi lesz a Pannon Reprodukciós Intézettel. Ugyanis, és most az intézet vezető professzor szavait idézem: “Az első feladat a fiatalokat diplomához juttatni. A második feladat, hogy gyermekhez juttassuk őket!” Mennyit változott a világ egy generáció alatt! Szüleim még egyetem alatt összeházasodtak. Ehhez képest hol vagyunk mi? Még időben? Már időben? Csak nehogy új járjunk, mint Japán.

Az est hamar véget ért, de nagyon jó volt. Külön öröm, hogy ennyi volt tanárunk fogadta el a meghívást, másik öröm, hogy nagyon sok volt osztálytárs eljött. Számomra a legmeghatározóbbak a gimnáziumi évek voltak. Olyannyira, hogy gyakran álmodom azt, nem járok be Márti néni matek órájára és ettől szorongok. Legfrissebb álmom pedig a volt irodalom tanáromhoz kötődik, aki túlságosan jónak találta az egyik dolgozatom, és még az is gyanús volt neki, hogy két különböző tollal volt írva. Ébredés után sem tudatosult bennem, hogy álom volt, egész délelőtt magam alatt voltam miatta. Életre szóló értékek, vagy szimplán orvosi eset vagyok?

Végül ezúton (személyesen szerintem nem került rá sor) köszönöm szépen a szervezőknek az érettségi találkozót: Bakos Nándor, Kovács Tamás, Májer János, Szöllősi Tamás! Akivel nem találkoznék előbb, azzal remélem a 10 éves találkozón összefutunk!