Közoktatás politika

Kis városunkban, Tapolcán megtakarítási célokból egybevonják a három általános iskolát. Ez önmagában még lehet egy jó ötlet, és a bejegyzés címéről ilyen szemszögből ténylegesen oktatási kérdéseket feszegethetnénk.

De ott az a második szó. És én erről szeretnék most írni. Előrebocsátom, hogy a bejegyzés személyes érintettség miatt szubjektív, de csöppet sem légbőlkapott. A Tapolcai Általános Iskola – ahogy majd az új nevén szerepel az összevont iskola – élére igazgatói pályázatot írt ki az önkormányzat. Négy pályázó nyújtotta be elképzeléseit, névsorrendben a következők: Bajner Imre, Keszler József, Udvariné Horváth Anna és Virág Károly. Nem tudom kinek tűnik fel a 21. sz.-ban elsőre az, hogy egy női pályázó is indul a címért a három férfiú között. Másnak ez feltűnt, és iskolai értekezleten anyának szegezték ezt a kifogást is, hogy az a gond, hogy ő nő :). Ha ez az egyetlen kifogás ellene, akkor nincs nagy baj szerintem, bár ahogy most kinéz, a demokraták elnökjelöltje is inkább fekete férfi lesz, mint fehér nő :D.

Mindegy, ez a kifogás elhangzott imádott városunkban, annak ellenére, hogy jelenleg kettő, nem is olyan régen még három intézményvezető volt nő Tapolcán. A csökkenést nem műtéti beavatkozás okozta, hanem a Batsányi János Általános Iskola igazgatónője a 2007. június 20-ai évzárón nyugdíjba vonult, átadva helyét Bajner Imrének, aki a pályázat beadásakor fél éves igazgatói tapasztalattal rendelkezett, és jelenleg sincsen meg a közoktatás vezetői képzettsége. A másik hölgy a szintén városunk híres költőjéről elnevezett középfokú oktatási intézmény vezetője, vannak korábbi gimis olvasóim, ezért róla csak annyi jegyeznék meg, hogy egy éve ő tett keresztbe apának… A harmadik hölgy (vagy esetleg gráciának is hívhatnám, de nem vagyok benne biztos, hogy a három grácia valóban előfordul a szépirodalomban) pedig festői várusunk másik középfokú oktatási intézményében igazgató. Anya dolgozott tanárként az ő keze alatt, majd később felettese lett, amikor anya 5 éven keresztül látta el a város oktatási, művelődési és sport életét irodavezetőként. Az említett hölgy sokat megért városunk oktatási bizottságának tagja, és mint ilyen annyit tudott anya pályázatához fűzni, hogy túlságosan részletes. Brilliáns érvelés!

A másik két pályázóról annyit, hogy Keszler József a Bárdos Lajos Általános Iskola igazgatója, ő visszalépett a pályázati eljárás során, aminek a határidejét kitolták, mivel anya észrevette, hogy jogellenesen van meghírdetve, és ezt időbe került kijavítania a jelenlegi oktatási iroda vezetőjének. A harmadik férfiú pedig a Kazinczy Ferenc Általános Iskola igazgatója, róla sem akarok sokat írni, de azt mindenképpen megjegyezném, hogy városszerte ismert melyik virágot kedveli jobban a narancsnál. Anya jelenleg szintén a Kazinczyban dolgozik igazgatóhelyettesként.

Az előzmények rövid taglalása után íme a döntés: a független szakmai vélemény Udvariné Horváth Anna pályázatát találta a legjobbnak, az oktatási bizottság azonban Bajner Imrét választotta az összevont iskola igazgatói posztjára.

A miértekre csak addig keressétek a választ, amíg a fületekben nem hallatszik kihangsúlyozottabbnak a bejegyzés címének második szava, több gondolatot és szót nem érdemes pazarolni rá. Az igazgatót igazgatóhelyetteseknek kell segíteni, főleg úgy, hogy Bajner Imre úr a következő 5 év legnagyobb feladatának saját háza felépítését tartja az újonnan felparcellázott keleti városrészben, ezt ő maga nyilatkozta. A Kazinczyból anya a legkompetensebb, ebben az egész tantestület egyetért, persze a felkérés erre még kérdéses, és az is kérdéses, hogy elvállalja-e. Ha nem, azt teljes mértékben megértem, nekem sem lenne kedvem még ki tudja mennyi évig hozzá nem értő vezető alatt merni a szart. Apa ma azt mondta, hogy ezen a környéken semmiféleképpen nem akar oktatásban dolgozni, vagy teljesen máshol, vagy teljesen mást akar csinálni.

Hogy mit hoz a jövő az még teljesen bizonytalan. Remélem ezzel a bejegyzéssel meg tudtam válaszolni azt, hogy miért szar a kedvem már egy jó ideje. De kezdek belenyugodni, hogy Magyarországon már csak ilyen az élet…