Kedvtelenség

Mindenkivel rájön valamikor a kedvtelenség, persze, na de ha 1 hónapig nincs kedve az embernek semmihez, csak játékhoz és filmnézéshez, céltalan netvándorláshoz, akkor ott kicsit baj van.

Ma elég sokat gondolkoztam, hogy mi a gond, mert hazamentünk Tapolcára, pakoltunk a hegyen, mesés idő, csodaszép táj, fizikai munka, aztán vissza Veszprémbe, mindkét városban otthon vagyok, mi lehet a gond? Talán az, hogy 3 éve ugyanazokat a dolgokat csinálom, és nem sok új dolog ért mostanában. Na jó, erősen szanálom az életemből a nem kellő dolgokat, de mikor azon kapja az ember magát, hogy egy karaktert begépel a böngésző címsorába, majd kitörli, majd még egyet, akkor megijed. A szanálás sikeres volt, só re szóla, csak éppen nem tömtem be a lyukakat azzal, amivel kellene. Mondjuk az órára járásokkal, egyetemi tanulmányokra koncentrálással, futással, a felhalmozott programozói tudásom alkalmazásával, esetleg bővítésével.

A zene sem ment meg ebből. Ma kinyomtam a ska muzsikát, mert idegesített. Szombaton lesz 25 éves a zenekar, hatalmas buli, hatalmas élmény, de nem érzek semmit. Újévi előtt már alig bírtam kivárni az utolsó hetet, most meg semmi. Gyakorlok, lefújok, berúgok, minden megy tovább.

Gondoltam arra is, hogy vajon az életcéljaim üresek-e. De nem. Tomi írt tegnap egy olyat, hogy bölcsészkedésből nem lehet megélni. De szerintem igen. Persze, apa is kicsit távolra kényszerült az otthontól, de azért két pedagógus szülőm összehozott egy kétlaki életmódot. És az idő őket igazolja, mert régi ismerőstől érkezik megkeresés, hogy nem tudom mit kell csinálni a zsíros melómmal, légyszi segítsetek, mert ti vagytok a szakemberek. Nevet, és egyebet nem említek, csak mosolygok, hogy “na ugye!”. De tökmindegy, bölcsészkedésből nem is, honlapszerkesztésből biztosan lesz mit falatoznom, és abból is jó vagyok.

De ááá! Kinek magyarázok itt! Bárhonnan közelítem a dolgot, csak álpanaszok folynak ki belőlem, iszonyú szerencsés fickó vagyok, és mindenre képes :D!