Felismerés

Mások blogjait olvasni néha megnyugtató dolog. Főként akkor, amikor a tollforgató az alkohollal, második házassággal, a családdal és amúgy az élettel vív férfias küzdelmet:

Általában másnaposan ébredek. Pontosabban, ha csak tehetem másnaposan ébredek. Viszonylag gyakran tehetem, aminek például anyám nem örülne, de ő százhúsz kilométerre alszik, mikor kelek, így nincs abban a helyzetben, hogy újabb megvalósíthatósági tanulmányokat dolgozzon ki az életemhez. Régebben néhányat megpróbáltam megvalósítani ezek közül, de az eseménynek végén általában bamba vagy gyáva tekintettel adtam le rendeléseket most közelebbről nem meghatározandó italokra. Akik még megpróbáltak alternatívákat javasolni, mármint a családom részéről, jelenleg jobbára halottak. Vagy alszanak. Csak a kutya ébred velem, akit szarni viszek. Általában nem akar, ezért inszeminálást vagy prosztata-vizsgálatot vagyok kénytelen kilátásba helyezni, de ez sem hat. Később megfelelő nyakkendőt keresek az ingemhez miközben várom, hogy hasson a kapszulányi motiváció.

De aztán rádöbbenek, hogy hiába hihetetlen élvezetes lateharvest stílusa, mégiscsak egy teljesen ismeretlen ember életét olvasom órákon át. És ez csak az egyik oldal, ami része a kb. 20 percenként rám törő “van-e új a neten” céltalan böngészési rohamaimnak. Súlyos internet függőségben szenvedek. És habár ez a fenti problémákból csak az alkoholra nem nyújt orvosságot, borzasztó precízen elszigetel az élettől is…