Boondock Saints

Tudjátok vannak azok a filmek, amik véresen komoly témát dolgoznak fel, de vegyítenek bele komikumot is, és ezzel ügyesen elérik azt a marcangoló érzést, amikor nevetni szeretnénk, de mégsem tesszük, mert nem illik vagy nem merjük. Ha erre az ellentmondásra még ráhányjuk az amerikai ír kultúrát, komikusan esendő gengszter bonyodalmakat, fantasztikusan koreografált akciójeleneteket és egy nagyon szigorú vallási témát, akkor a végeredmény egészen egyedi akciófilm lesz.

The Boondock Saints (1999)

Nem telik el a filmből 5 perc, és máris ízelítőt kapunk a sajátos hangulatból. A nyitójelent egy mise, ahonnan a mélyen vallásos ír testvérek szertartásosan, de elég feltűnően távoznak, miközben a pap egy megkéselt kislányról emlékezik meg. Következő helyszín már a húsfeldolgozó üzem, munkahelyük, ahol is lazán egymást csapkodják a tarja szeletekkel és csirkelábbakkal, majd új főnököt kapnak, aki harcias amazon létére kiakad a “rule of thumb” (ökölszabály) kifejezésen, majd tökön rúgja az idősebb testvért, mire a fiatalabb ököllel leüti a dámát. És ez még csak a kezdet.

A bonyodalmak beindítója kedvenc ír kocsmájuk, amit az orosz maffia be akar zárni, ezt ők érthetően nem szeretnék (ráadásul Szent Patrik napján), és véletlenek sorozatán keresztül rálépnek a leszámolások hosszú és véres útjára. Persze így elég egyoldalú lenne a történet, de szerencsére van egy zseniális FBI nyomozó (aki mellesleg meleg), és a nyomok alapján igyekszik utánajárni a gyilkosságoknak.

A filmben valahogy minden passzol, a Guy Ritchie féle komikus gengszterfilmek figurái hibátlanul passzolnak a Mátrixhoz hasonló akciójelenetekhez, és a háttérből mindig elő-elő bukkan a jó és rossz, bűn és bűnhődés kérdése. A színészek teljesen azonosulnak a karakterekkel, Sean Patrick Flanery és Norman Reedus ártatlan és egyben komoly arca nagyon jól passzol a fekete angyalokhoz. Azonban Willem Dafoe alakításával senki nem tud vetekedni, zseniális a fickó. A rendező, Troy Duffy elég rendesen épít is rá, minden egyes helyszín bemutatása a detektívek verziójával kezdődik, csak utána tudjuk meg hogyan is követték el a testvérek. Ez pedig annyira jól működik, hogy az ilyen részek első képkockáinál már fülig ér a szánk.

The Boondock Saints II – All Saints Day (2009)

A film szerint az angyalok 8 év után térnek vissza Amerikába rendet rakni. Egyrészt azért, mert otthon már unatkoztak, másrészt azért, mert egy meglehetősen alacsony bérgyilkos papot ölt az ő nevükben. A vígjátékba áthajló dráma továbbra is megvan, a harmadik kerék cserélődik, detektív ellenfelük is más lesz, de a többi alkatrészt továbbra is a helyén van. A szentek tehát visszatértek!

Szerintem túlságosan vakmerő lépés volt 10 év után folytatni az első, talán hibátlan részt. Duffy mentségére legyen szólva, nem csapta össze a folytatást, és nagyon sok korábbi színészt rá tudott beszélni az újabb melóra. Az viszont nagyon nagy kár, hogy a feladatra kinevezett FBI detektívet Julie Benz sorozatszínész alakítja, meglehetősen rosszul. Ugyan továbbra is nagyon erős ez a karakter, de erőltetettnek hat és roppant idegesítő. Emiatt már nem is várjuk annyira a továbbra is zseniálisan szerkesztett helyszíneléseket, és így az utolsó támogató oszlop is kidől a lapos cselekmény alól.

Továbbra is roppant szórakoztató és élvezhető ez a stílus, de egyre kevésbé bírja közel 2 órán át a hátán vinni a filmet. Ugyan a végén ijesztgetnek vele, de remélem nem lesz harmadik rész, vagy ha igen, nem rutinból oldják meg. Ha pedig mégis, akkor egy újabb gyöngyszemet húznak sárba a folytatásai, mint ahogy azt már néhányszor láttuk.