Azért a víz az úr

Apa szokott mondogatni egy bölcsességet, ami elvileg dédapámtól származik. Annyira frappáns, hogy én is tovább fogom adni a családban, sőt most veletek is megosztom: “Fiam, mindig csak annyi eszed legyen, ha esik az eső, beállsz egy fedett helyre!” (Lehet, hogy “eresz alá” szerepelt az eredeti szövegben, de így általánosabb.) Ebben a bölcsességben az egész élethez való útmutató rejtőzik, de a hétvégén és még ma is szó szerint is érthetjük.

Nagy mennyiségű csapadék hullott országunkra, több helyen gondot okozott a talajvíz pl. Miskolcon, és több folyó is kiöntött. Utóbbi esetekre lehetne átalakítani a nótát: “Folyó mellett nem jó lakni, mert sok vizet kell szivattyúzni. Kilenc vödröt meg egy felet, öleljen meg, aki szeret!”. Innen a Bakony lábától könnyű viccelődni, ahogy Krisztián mondta éljen a hegyösztön! Veszprémben szerencsére nem volt sok gond, vasárnap este elment a közvilágítás, néha volt áramkimaradás, és ma délelőtt nem volt internet. Szóval egészen jól elvoltunk a szobában, alkalmazva dédapám bölcsességét. A gond csak akkor jött, amikor anya dolgozatát el kellett vinni a pedagógia titkárságra.

Keresztapu vasárnap átjött, ő mesélte, hogy esernyős próbálkozása kudarcba fulladt, ezért jól megázott. Mivel nekem olyan széldzsekim van, amit már általános iskola óta nem lehet becipzározni (vannak ilyen ruháim, amik velem együtt nőttek, és még a mai méretemre is stimmelnek), ezért meg kellett kockáztatni az esernyőt. Szerencsére feledékeny vagyok, ezért nem vittem haza pénteken az összecsukható ernyőm, ezért visszafele elhoztam egy nagy ernyőt. Feledékenységemnek már esett áldozatául egy hasonló összecsukható ernyő, az egy nagyon is jó esernyő volt, kár érte :(. A mostanira viszont nem is emlékszem hol hagyhattam volna el, aztán eszembe jutott, hogy bent van a laptop táskában, így az még mindig megvan. Viszont ilyen kalandra az ember a hosszú, egyenes, erős esernyőt viszi magával. Amiket szintén szeretek, nagyon sokáig egy zöld ernyővel védtem a kobakom, majd anya szerzett néhány promóciós ernyőt, amit kizárólag itt Veszprémben használtam, olyan egyszerű oknál fogva, hogy a rajta lévő Szász Márton logót Tapolcán többen felismerik :).

Utam során nagyon sok letört ágat láttam és bizony három kifordított, eldobott esernyőt is. Mindegyik összecsukható fajta volt, de csak az egyik végezte kukában, a másik kettő egy bokor alatt ázott. Negyedikként azt a kék példányt említhetném, amelyikkel gazdája csuklyaként védte magát, mert tartás az nem sok maradt benne. Szeles időben az ernyőzés titka az erős (véletlenül sem az összecsukható, két helyen csukló fajta) esernyő, és hogy soha ne engedjük, hogy a szél alákapjon. Murphy törvénye szerint “ha esik az eső és nincs nálad ernyő, nem arra kell vigyázni, hogy meg ne ázz, hanem hogy a többiek ki ne szúrják a szemed”! Veszprémben talán csak Utcazene Fesztiválkor van akkora tömeg egy helyen, hogy ez valós veszély legyen, de érdekes módon ilyen cudar időben is sokan voltak az utcán. Az esernyős kollégák ismerve az előbb említett törvényt előzékenyen leengedték mindig az esernyőjüket, még akkor is, ha jó 20 centivel magasodtam föléjük. De ugye az ego! Egyes emberekben ez hatványozottan érződik és “mit nekem vihar” kiáltással egyetlen csuklyával veszik fel az arcot az elemekkel. Ők általában már szopott gombóc fejjel, irigykedve néztek a száraz szemüveg mögött ülő szemembe. Legalább az száraz volt.

Ugyanis hiába van nálunk esernyő, deréktól lefele biztosan így is elázunk. Ez ma érdekes volt, mivel szépen kezdődött a lábszáramtól a térdemig kúszni a víz, majd hirtelen a bal farzsebemnél éreztem nem várt nedvességet. Ez egy hideg érzés volt, még egy percre sem bizonytalanodtam el egészségügyi okokat sejtve, és hátranyúlva gyorsan kicsavartam a széldzsekimből a vizet. Hazafelé aztán már az ujjából is csavarhattam. Itthon teljes ruhacsere, szárogatás, cipő kifűzés, párologtató bekapcsolása, majd pulcsiban melegedés. Tea és más forró italok kimaradtak a programból, ezeket talán most pótolom az est leszállta után. Jók ezek a természeti szélsőségek! Megmutatják, hogy mennyire és milyen emberek vagyunk.