A Harry Potter filmek
A mai, számokban misztikus napon, azaz 2011. 11. 11-én jelenik meg az utolsó Harry Potter film Blue-Ray és DVD változata (ezzel együtt a díszdobozos kollekció). Ha csak George Lucashoz hasonlóan nem adnak ki időnként egy felturbózott változatot korábban soha nem látott részekkel, akkor ezzel lezárult egy sikertörténet. A 2001-es népszámláláson anyukám diktálta be az adataimat, én még csak nem is találkoztam a számlálóbiztossal, mert nem tudtam letenni az egyik Harry Potter könyvet. Érdekes, hogy 10 évvel később egy másik népszámlálás idején láttam először a filmváltozatokat. Egészen idáig halogattam, mert egyrészt féltem az illúziórombolástól, másrészt úgy gondoltam kinőttem már az ifjúsági irodalomból. De aztán körbejárta a netet a filmek elején látható Warner Brothers logók összehasonlítása, és mások felhívták a figyelmem arra, hogy a sorozat közben nem egyszer rendezőt váltottak, pont azért, hogy a sötétedő hangulatot hűen tudják követni.
Az első kettő film nagyon aranyos, amolyan varázslatos karácsonyi családi film. A cselekmény is viszonylag egyszerű, a fiatalok nagy titokban, egyedül szállnak szembe a gonosszal, amiért a tanév végén dicséretet kapnak. A sorozat a harmadik filmtől kezdve kezd el sötétedni. Albus Dumbledore szerepében az elhunyt Richard Harris helyébe Sir Michael Gambon lépett, és ugyan ilyenre még gondolni sem szabad, de a csere nagyon jót tett a sorozatnak. Dumbledore innentől kezdve kapja meg az igazi karakterét, és ezzel együtt a többi oktató is egyre nagyobb részesévé válik a cselekménynek. A negyedik rész volt a kedvenc könyvem, és egyben az utolsó is, amit olvastam. A negyedik film sem okozott csalódást, tökéletes fordulópont.
Számomra itt kezdtek a filmek valóban izgalmassá válni, mivel a történet innentől kezdve teljesen ismeretlen volt. Nagyon letaglózó élményt nyújtottak, mivel folytatták az előző filmben már megkezdett szabályos szerkezet felbontását, kiszámíthatatlanul és megállíthatatlanul hömpölyög a cselekmény előre. Ahogy egyre több szereplőt vesztünk el, úgy jövünk rá, hogy mennyire erős a sorozat karakterkezelése, az előző részekben láthatatlanul a szívünkhöz nőttek, pedig egyáltalán nincsenek kevesen, és néhányuknak egészen apró feladat jut. A filmek alapján megérte az utolsó részt kettévágni. Egészen sok dolog történik az utolsó két részben, és érdemes volt a végkifejletet a lehető legtovább késleltetni, mivel a csúcspont után már csak egy lapos 15-20 perc vár ránk.
Regényt megfilmesíteni hálátlan feladat, ha rosszul sikerül, a rendező fejét veszik, viszont ha remekül, akkor rá lehet fogni, hogy az irodalmi alapnak köszönhető. Most is úgy gondolom, hogy a Harry Potter filmeket a kiindulási alap emeli az olyan varázslós/fantasy filmek fölé, amelyeket forgatókönyvírók írtak. Viszont a hibátlan kivitelezés és a rendkívül jó szereplőgárda teszi lehetővé, hogy olyan megfilmesítések mellé zárkózhasson fel, mint a Gyűrűk ura és a Trónok harca.