A fénykard legyen veled!

Régebben írtam a Star Wars filmekről, most már csak a játékok maradtak. Ugyanis elég termékeny volt a Lucas Arts játékfejlesztő stúdió és nem csak a George Lucas filmek ihlették a programjaikat. A Csillagok Háborújából két féle játékot lehet készíteni: űrrepülőgép pilótás szimuláns és jedi harcos mészárlós. A bejegyzés címéből már sejthetitek, hogy nem az X-Wings és TIE Fighter tervrajzait állok neki elemezni.

Jedi Knight II – Jedi Outcast

Azért kezdek rögtön a Jedi Knight II-nél, mert a sorozat korábbi tagjai az ezredforduló előtt készültek, ezért inkább csak a legelszántabb DOS vagy Star Wars rajongók foglalkozzanak azokkal. 2002. évben látott napvilágot a játék, RavenSoft és Activision páros asszisztált a szülésnél, a játék anyukája pedig a Quake III-as motor. A Q3 gépezet ’99-ben került kiadásra, így a játékot áthatja egy bájos nosztalgikus érzés.

A történetben Kyle Katarn kezét fogjuk vezetni, aki mérgében elvezeti a gonoszt egy nagy Erőforráshoz, és ebből a gonosz nagyot kortyolva kb. 1000 hűségesét áldja meg jedi erővel. A szálak között megbújik egy gonosz tudós is, nehogy véletlenül hiányozzon a hagyomány és technika harca. A játék során találkozunk néhány ismerőssel, Lando és Luke oldalán is harcolhatunk, kicsit keveset ugyan, de addig legalább élvezetes.

Ha harc, hát legyen harc! Az első küldetésben csak lőfegyverekre támaszkodhatunk, de utána már rögtön meg is szerezhetjük a neoncsövünket, és ezzel el is felejthetünk mindenféle puskát. Illetve felejthetnénk, ha a játék nem kényszerítene minket ügyesen, hogy néha-néha elővegyük, azonban a kalandok során előbb-utóbb eljutunk oda, hogy azt sem tudjuk egy-egy fegyverről, hogy mit és hova lő ki. Jó jedihez híven a lézerkardunkat olyan gyakran fogjuk forgatni, mint kínai szakács a bárdot. A vívások szépen meg vannak csinálva, azonban túlságosan is véletlenszerűek. Különböző színű ellenségek jönnek szembe, akiket a csuklyájuk alapján a következő rangsorba állítottam: kék, narancs, vörös. Azonban erre néha rácáfol a játék, és meglehet, hogy a piros fickót 3 suhintás után felszeled, a kéknek pedig negyedszer kell nekiállnod. Vicces jelenet volt, mikor Luke Skywalker és a főgonosz csatájának videóját a játék motorjával oldották meg a készítők, és mint ilyen, nem lehet 100%-ig tudni, hogy kinek a halálával és egyáltalán meddig tart egy ilyen csata. Így történhetett, hogy Luke elvesztette a jobb csuklóját. Hangosan felnevettem, milyen poénosak voltak a készítők, hogy Luke (immár robot) jobb kezét megint levágják, de a videó bejátszás következő vágásánál már megvolt mindkét keze, így biztos vagyok benne, hogy egy hibát láttam.

Habár nincsen olyan sok helyszín, azért nem fogunk unatkozni. Egyrészt az egyes pályák nagyok, másrészt a környezet azért változik. Harmadrészt pedig a feladatok is cserélődnek. Néha a városban kell sasszemmel figyelni a mesterlövészeket, néha az R5-ös egységgel kell ajtót nyitnunk, néha le kell kapcsolnunk a villanyt, nehogy észrevegyenek minket, néha pedig az egyes terminálokra kell ugrálnunk, hogy a helyes kommunikációs kódot bevigyük a gépbe. Összességében ez menti meg a játékot. A RavenSoft most is, mint a Soldier of Fortune esetében ügyesen kódolt, azonban a részletes kidolgozásban megint nincsenek a toppon. A történet elalszik az érzelem mentes párbeszédeken és a véletlenszerű csatakimenetek miatt az ember gyorsan rászokik a gyorsmentés és gyorsvisszatöltés gombokra.

Jedi Knight – Jedi Academy</p>

Nem, nem én tévesztettem el. Illetve most nem :). A Jedi Academy főcímében ugyan nincs szám, de ez a harmadik Jedi Knight játék, ami 2003-ban látott napvilágot. A megtévesztő cím miatt én is előbb játszottam ezzel, mint a Jedi Outcasttel, de annyira nem is baj ez. Egy év, ugyanaz a (immár 4 éves) játék motor, ugyanaz a stúdió és kiadó cég. Aki két tojás szindrómát sejt, az nem fog csalódni.

A történet is nagyon hasonló, jelenleg az előző részben életben hagyott csajszi gyűjti egy szép nagy botba a jedi energiát, hogy aztán megajándékozhassa hű követőit vele. Ezt az instant-jedi történetet más ismerjük, lássuk most kivel is leszünk. Egy tanonc bőrébe bújhatunk, aki a már ismert Kyle Katarn tanítványa lesz. A játékoskinézet választó menünél ne lepődjünk nagyon meg, ha pont azokat a fajokat találjuk, akiket az előző játékban nagyban irtottunk. Sok részt átvett a fejlesztő brigád, túlságosan is sokat.

Mivel ifjú tanoncok vagyunk, ezért még tanulnunk kell, ráadásul sokat! Ezért küldetéseket kapunk különböző bolygókon, általában 3-at kell teljesíteni, hogy valami újdonság történjen a fő cselekményben is. Ez a kényszeresség picit megöli a köztes küldetéseket és igazából minden pályán ugyanazt kell csinálni: lőni és/vagy szabdalni. Az előző részhez képest rém monoton és unalmas. Társakat sem kapunk olyan sűrűn, egyszer találkozunk Chewbaccával, egyszer a mesterünk is elkísér, de Luke csak jártatja a száját a gombafrizurája alatt, a nagy hőst nem látjuk küzdeni.

A küzdelmek viszont már jobbak! A lőfegyverek szintén háttérbe szorulnak, és még a játék sem kényszerít minket a használatukra, ráadásul most választanunk kell a kínálatból, ami abból a szempontból előnyös, hogy így elvben ismerjük a fegyverünket. A lézerkard továbbra is pilácsol nekünk a sötétben. A vívások most már sokkal kiszámíthatóbbak, jó sokáig is tartanak. Az előző résszel ellentétben tánocsul kapjuk, hogy gyakran váltogassuk harc közben a stílust, mert így megzavarhatjuk az ellenséget. Azonban jelenleg kimaradt, hogy amikor a lézerkardunkat beszorítják, akkor az Erő lökéssel tudunk kiszabadulni. Mivel én ezzel a játékkal kezdtem, ezért gyakran meghaltam az ilyen fogásokban miközben a gonosz jedik a másik kardjukat eldobták és ütöttek egy lyukat a hátamban. Bizony! Vannak kétkardos és egy hosszú botos jedik is, tulajdonképpen jedi mesterré váláskor mi is választhatunk ezek közül, de szerintem még mindig a szimpla, klasszikus lézerkard a legnyerőbb.

Az Erő velünk van, illetve egyre jobban lesz. A túléléshez szükséges alapképességek a rendelkezésünkre állnak, így hát tudunk lökni, húzni, ugrani és szélsebesen futni. Nem lett volna rossz egy alaposabb bevezető ezek használatába, én a játék közepénél jöttem rá, hogy a teljes ugrási magasság eléréséhez nyomva kell tartani az ugró gombot… A többi képességet, amivel a Jedi Outcastben már operáltunk elosztották a készítők a jó és rossz oldal között, és ezekből választani lehet. Osztható pontokat bőségesen kapunk, ezért mindkét oldalról lesznek képességeink. Azonban nem a képességek használata határozza meg, hogy melyik oldalon fejezzük be a játékot, erre külön lehetőségünk lesz. A történet vége ügyesen lett megírva, hogy ugyanannyi főellenséget kapjunk, azonban a sötét oldalon nehezebb eljutni odáig, mivel egyaránt meg kell küzdeni a hűséges jedikkel a gonoszokkal is.

Összegzés

Mindkét játékot érdemes legalább egyszer végigtolni, az Outcastet szerintem többször is megcsináljátok majd, az Academyt pedig csak addig fogjátok űzni, amíg az újdonságok ki nem elégítik a kíváncsiságotokat. Nem sok játékélmény marad a kétfajta befejezésen és különböző lézerkardok kipróbálása után. Ebben az előd sokkal jobb volt. Léteznek különböző módosítások mindkét játékhoz, ezek után én nem vadásztam. Az időtöltésen kívül más értelme is volt végigjátszani a történeteket, ugyanis a Quake III-as motor 2005-től GPLv2 alatt elérhető és módosítható. Akár neki lehetne állni egy nyílt forráskódú másolatnak. Kardozós, varázslós, középkori kaland. Persze ez egyelőre csak álom ;)!