Tankcsapda a fájlcseréről

A HWSW készített egy riportot a Lukáccsal és Cseresznyével a fájlcserélésről. Szerintem egy hétig a csapból is ez fog folyni, de eddig mindenhol csak a szokásos hozzászólások mentek, ezért inkább elhozom haza a témát, úgy is harmadik részként egy remek cikksorozat alakul ki a magyar digitális zeneterjesztés helyzetéről. A cím és a bevezető nagyon bulváros, az index féle stílus az uralkodó a HWSW-n, de érdemes elolvasni a cikket.

Csak egyetlen hosszabb részletet ragadnék ki a riportból:

“Magyarországon az elektronikus értékesítés a magasan megállapított jogdíjak miatt nem működőképes, s az internetszolgáltatóktól befolyó járulék, jogdíj sem járható út, pedig a zenekarok számára kényelmes lenne. Az üreshordozó jogdíjakkal kapcsolatban annyit érdemes megemlíteni, hogy ugyan tényleg jelentős bevétel keletkezik belőle, de részben ez külföldi kiadókhoz vándorol, s az elosztás nem feltétlenül tükrözi sem a művészi értékeket, sem a közönség figyelmének súlyait.

Nehéz helyzetet teremtett tehát az internet a zene világában. Az igazi rocknroll érzés már rég oda van, s ha valaki sikeres akar lenni, akkor a terjesztésben és az előadásban a termékszemléletet kell követnie, de ha minőségi zenét szeretne létrehozni, akkor művészként kell gondolkodni. A kettő egyre inkább eltávolodik egymástól, de a professzionális zenészeknek meg kell oldaniuk ezt a feladatot. Az internetet és a fájlcserét lehet hibáztatni, s valóban szerencsétlen helyzet, hogy az átlagos internetező elvárja, hogy egy jól összerakott, tartalmilag és hangminőségileg is tökéletes produktum szólaljon meg a hangrendszerén, de közben természetesnek veszi, hogy ezt két kattintással éri el online, anélkül, hogy fizetne érte.
[…]
A zeneipar elaludt, a zenészek és a lemezkiadók kényelmesek voltak, ez óriási hiba, de közben a közönség is megváltozott. Az igazán őszinte, zeneiparban járatos ember nem tagadja, hogy a felhasználók helyében ő maga is letöltene – Lukács saját bevallása szerint sok zenét szerez be a így, de ami megtetszik neki, megvásárolja a CD-n. A Motörhead új lemeze már két hete megvan a netről, de alig várom hogy megvehessem a boltban – mondja lelkesen. A Tankcsapda példája viszont jól mutatja, hogy még egy nagy múlttal rendelkező, kultikus csapatot is megroppant a bevételek jelentős csökkenése, amit a fájlcsere okoz.”

A magyar helyzet valóban rosszul mumifikálta magát. Az ArtisJus és a szélesen elfogadott szabad töltögetés annyira beásták magukat, hogy egyszerűen képtelenség újat, jobbat mutatni. Pedig lenne, illetve van. Hogy mennyire rock&roll érzés parányi vagy trendi kütyün tölteni a zenét, aztán elmenni gyúrni/futni vele, vagy inkább bebattyogni a boltba, és megvenni a műanyag lemezt, óvatosan kivenni a tokból, meg ne karcolódjon(!), néhány hónap múlva pedig nagyokat lehelve papírzsepivel áttörölni, mert akadozik. Ezt ki-ki döntse el maga. A Tankcsapda úgy döntött, hogy a [dalok.hu márpedig nem adhat el se egyetlen lemezt, se egyetlen számot](https://www.dalok.hu/?s=tankcsapda&hol=mindenhol

lemezek

dalok

hirek&p=talalat).

Tényleg a termékszemléletet kell erőltetni? Mennyire aktuális még, hogy egész albumokat hallgat az ember? Rettentő méretű háttértárak vannak már elérhető árban, egyetlen Tankcsapda album vagy akár egy egész életmű eltűnik a több tucat rock előadó között. Ha otthon hallgatunk zenét, akkor nem állunk meg egyetlen albumnál, legalább 3-4 órán át szól a muzsika, de közben nem érünk rá dalszöveget és borítót nézegetni. Hordozható lejátszók esetében pedig szűkös a hely, és már nem is albumokat, hanem kedvenc számokat másolunk. Pusztán azért gyúrjunk össze egy albumot, hogy aztán a Lángoló Gitárok eljátszhasson az albumnyi szám / valódi album különbséggel, és felnyomja az egészet a netre a megjelenés előtt egy nappal?

A zeneipar tényleg elaludt. Viszont ha a Tankcsapda azzal büszkélkedik, hogy a koncertjeiket saját maguk szervezik, akkor miért nem tudnak kilépni ebből a szorítóból? A cikk elején megvizsgálnak több olyan lehetőséget, ami kiutat jelenthet, de ők egyiket sem választják. Ez pedig hiba. Jó lenne, ha még néhány jubileumot ünnepelhetne a zenekar.