Szomorú kacagás

Előző filmes kritikacsomagom osztatlan sikert aratott, mivel az eggyel való osztáskor nincsen maradék. Így más választásom sincs, mint írni egy újabb bejegyzést. Most néhány animációs filmet nézünk meg az én gyakran koszos szemüvegem keresztül. Ezek nem számítanak rajzfilmnek, mert az utolsó hagyományos technikával készült rajzfilm már igencsak régen jelent meg. Emlékeim szerint valami tehenes, vadnyugatos rajzfilmet reklámoztak így, de az interneten más rajzfilmeket találgatnak uccsónak. És nem is mesék, mivel egyiket sem engedném megnézni 7 éves gyermekemnek. Ha lesz egyáltalán gyermekem. És lesz egyáltalán 7 éves :).

South Park Bigger Longer Uncutted

Nem hiszem hogy ezt nagyon ragoznom kellene. Annyit biztosan megjegyeznék, hogy 1999-ben mutatták be, és amerika 2001-ben mégis megtámadta Irakot. Nagyon jó kontrasztban áll egymással az animációs technika, a szép dallamok, hibátlan ének, és maguk a szövegek, a szexuális utalások, és igazából minden. De ezzel tudnak nagyot alkotni az amerikai srácok, ezt szoktuk meg tőlük, és ezt kaptuk egy teljes filmben is. Kedvenc jelenetem, mikor a srácok látva az új filmet a legújabb káromkodásokkal menőznek a többi gyerek előtt.

The Simpsons Movie

A South Parkhoz hasonlóan minden sorozatnézőnek kötelező darab. A szórakoztató jelenetek mellett rengeteg komoly mondanivalója van. A film egész gerincét az alkotja, hogy mindenki a sárga feje búbjáig tele van Homérral, aki azért a végén megmenti Springfieldet. Kedvenc jelenetemben az ő vasárnapi teendőit nézhetjük végig. De mindazt összegezve, hogy saját fia gyűlöli, nem foglalkozik apja állapotával, malacot tart otthon, és végül tönkreteszi a tavat, amiért az egész város búra alá kerül, igencsak szánalmas képet nyújt a film vége felé. A mélyponttól azonban már minden csak fölfele ívelhet, és így is történik. Minden jóra ferdül, és közben jókat is kacagunk.

Corpse Bride

Erről írtam korábban, hogy szeretném megnézni, hát így is tettem. Nekem bejött. A főhőst ugye Johnny Deppről mintázták, aki tökéletes mintát ad a félénk, törékeny fiatalemberből. Karaktere kísértetiesen hasonlít a Sleepy Hollow (Álmosvölgy legendája) filmre, amit hopp! Szintén Tim Burton rendezett. A film elejéről a madárelengedéses jelent egy-az-egyben ugyanaz. Kedvenc jelenetem is a főhőshöz kapcsolódik, nagyon tetszik az a rész, amikor magára maradva elkezd zongorázni, majd zavarba jön a leendő menyasszonyától. A többi már teljesen más. A karakterek iszonyúan ellenszenvesek, vagy a végtelenségig szerethetőek, bár kicsit el van túlozva az alakjuk, ami számomra zavaró volt. Nem törekszik mesére, teljesen konkrétan rajzolja meg a halott embereket, a mennyasszonyban férgeskedő kukac egyszerűen undorító, a szétnyílő koponyáját vakargató öreg könyvtáros is elég bizarr. Éppen ezért felnőtteknek ajánlom, mivel inkább egy rémsztori animációs technikával, mint mese.

És ezzel be is fejezném a hajszálnyit komolyabb filmek leírását. Terveztem még egyet, de az annyira elüt ezektől, hogy inkább hozzácsapok néhány Pixar művet, és másik bejegyzésbe kerül majd.