Ong-Bak

Tony Jaa az egyik legegzotikusabb harcművész, akire érdemes figyelni. Thaiföldről származik, szülei elefánttenyésztők voltak, ez a háttér nagyon fontos lesz a munkássága során. A kis Tony akciófilmeken nőtt fel, és addig utánozta a Bruce Lee, Jackie Chan és Jet Li mozdulatait, amíg 15 évesen Panna Rittikrai kaszkadőr maga mellé nem vette. Innen pedig karrierje egyenesen felfele ível, és ma már elismert harcművész, színész, rendező. 2010-ben bevonult buddhista szerzetesnek, de ezt idén már feladta. Legalább több muay thai filmet tud nekünk készíteni.

Ong-Bak (2003)

A trilógia első része a kakukk-tojás, amolyan útkeresés. Nagyon hasonlít Jackie Chan 80-es években készített városi filmjeire: aranyos sztori, picit bohém szereplők, és eszméletlenül durva harcjelenetek. A történet szerint egy pici faluból ellopják a városi huligánok a Buddha szobor fejét, ami nagy baj, hiszen így a szárazság tovább sújtja a falut. Nosza a fiatal, beavatás előtt álló buddhista fiút küldik el a városba, hogy visszaszerezze a fejet. A cselekmény egy kicsit el van nyújtva, fölösleges moralizálások is akadnak benne, de inkább a kiáltóan sablonos részek húzzák le a filmet. A végső leszámolós jelenetnél igazán nem kellett volna a Jean-Claude Van Damme Tökéletes katonájából vett maréknyi injekciótűvel turbózott harcos motívuma, majdnem az egész addigi koreográfiát nevetségessé tette.

A harcjelenetektől viszont le fog esni az állunk! A muay thai szokatlan, és ránézésre könyörtelen stílusát rendkívül jól kihasználja Tony. Az első igazi harcjelenet annyira hirtelen és meglepetésszerűen záródik, hogy a felocsúdásunk után követeljük a folytatást. Ugyan egy picit várat magára, de megkapjuk, ami jár. Soha nem láttunk ennyi akrobatikus ugrást, trükkös rúgást, durva térdeléseket és könyökléseket! Egy picit ki is lóg a lóláb, mert minden rendesen fejen könyökölt ellenség vastag torzonborz parókát visel, ami alatt elfér a párnázás, de ezt nézzük el az első kaszkadőr tapasztalatoknak.

Ong-Bak 2 (2008)

A két folytatás már egészen más irányt vett. Visszamegyünk az időben, és megismerkedünk a Buddha szobor történetével és a falut védő Buddha szerzetesek hagyományával. Ehhez nagyon bölcsen a thai történelemben is visszamegyünk, és korhű(?), de mindenképpen nagyon hangulatos jelmezeket, környezetet, karaktereket kapunk. A cselekmény egy ifjú herceg szenvedéseit meséli el, akinek a szüleit trónbitorlók könyörtelenül lemészároltak. A fiú banditákhoz kerül, akik kitanítják a mesterségre, majd lehetősége nyílik szemtől szemben harcolni szülei gyilkosával.

A történethez hasonlóan a harcjelenetek is gazdagodtak, kicsit kevesebbet kapunk az első részben látott tipikus muay thai harcból, viszont cserébe kapunk egy picit minden másból. Tony Jaa lubickol az egyes harcművészetekben, nagyon természetesen váltogat az egyes stílusok között. Igazából egyikre sem lehet panasz, a film közepén bemutatott földön gurulós részeg harcot látva szerintem Jackie Chan is elismerően csettintett. Az új királyt szórakoztató tánca talán picit időrabló volt, ezt kevésbé tudtam értékelni, de erről az oldaláról is megismertük legalább. A végén kiteljesedő düh viszont mindenért kárpótol! Itt csodálhatjuk meg Tony múltjából visszaköszönő elefántos mutatványokat is, szerintem soha senki korábban nem használt élő állatokat ennyire kreatívan harcjelenetben. Már csak ezért is érdemes megnézni a filmet.

Ong-Bak 3 (2010)

Az utolsó rész cselekményéről nehéz úgy szót ejteni, hogy az előző végét ne áruljam el, ezért ezt diplomatikusan kihagyom. Mondjuk ezt a film is lehető teszi, a morális mondanivaló kerül előtérbe. Kicsit fantasztikussá és meseszerűvé is válik, de a lényegi mondanivaló azért utat talál: a sorsunkkal ki kell békülni.

Maga a koreográfia is tükrözi ezt a kettősséget. Ahogy a lány finom mozdulatokra tanítja a hőst, nagyon jól kiül a mozdulatokra a korábbi merev elutasítást felváltó elfogadás és megbékélés. A végén érdekes vágással kontrasztba állítja a dühöt és a nyugalmat, így kapunk az előző rész durva verekedéseiből és az új egyszerű légiességből is egy picit. Tony Jaa újfent tökéletesen hozza mindkettőt.

A trilógia minden részét érdemes megnézni. Az elsőt a sűrű és ütős muay thai koktél miatt, a másik kettőt pedig egy szép történetért, ami mellesleg az egzotikus Thaiföldön játszódik. Bármelyik útvonalon is megy tovább a mester, rajongói szerintem követni fogják.