Malacnátha

“Legyűrte az influenza? Há’ egyen egy almát!”

Rémes szóviccet egy bejegyzés elejére tűzni bátor lépés, de mivel a többi része ennél már csak jobb lesz, kellemes szájízzel hagyja el a nyájas olvasó az oldalt.

Valami torkon rúgott. De nem hírtelen, tegnap este már érezni lehetett, hogy az éjszakám különösen szenvedős lesz. Lett is, még mára is jutott belőle. Délután háromkor lettem papucsképes, el is csoszogtam a gyógyszeres szekrényig. Itt Veszprémben hiányoznak még dolgok a tökéletes háztartáshoz, de szerencsére gyógyszerek azok nem. Ki is készítettem egy teljesen narancssárga Centrumot, egy citromsárga Béres C-vitamint és egy fehér-narancssárga Coldrexszet. Egy darabig megteszik ebédnek.

Lehetséges, hogy támadóm valamelyik influenza, de be vagyok oltva a régi és új ellen is, ezért remélem nem növelem a szomorú statisztikát. Egyébként kabaréba illő a helyzet, ami a malacnáthát körbelengi. Én mindenképpen az oltás mellett vagyok, már csak azért is, mert minden hétvégét otthon töltjük, ahol megfertőzhetnénk nagymamámat. Ő pedig többszörösen veszélyeztetett, ezért nem szabad játszani ilyennel. Legerősebb ütőkártyám Ukrajna volt a hittérítő hadjáratomban, erre pénteken már felvetődött, hogy Ukrajnában nem is amiatt zárták be három hétre az iskolákat.

Múlt hétvégén anyunak segítettem rendezni az influenzás kérdőíveket. Merthogy a 14 éven aluliaknál szülői beleegyezés kell az oltáshoz. Ekkor estem majdnem hanyatt, ugyanis kiderült, hogy ezt már pártszinten döntik el az ember helyett! Ennyit rólad rendszerváltás. Éljen a párt, haljon a párttag gyermek!