Ma már kikerülhetetlen az arcoskönyv, minden rendes webfejlesztőnek illik követni a diadalmenetet, sőt az olyan rendetleneknek is, mint én. 2010 egyértelműen róla szólt, vajon 2011 is tőle lesz hangos? Meg lehet-e állítani, meg kell-e állítani, örök életű lesz? Nincs egyszerű válasz a kérdésekre, talán megfelelő sincs, de legalább körbe lehet írni egy kiadós bejegyzésben.
Facebook – a film
6 Golden Globe jelölésből 4-et elhozott a film, ez volt az a pont, amikor felkeltette az érdeklődésemet. Aztán Kovax elismerően nyilatkozott a filmről, és akkor már tudtam, hogy meg kell néznem. Érdemes volt, sőt talán másodszor is meg kellene néznem. Nem tudtam eldönteni, hogy valóban jó vagy csak én képzelem bele.
A környezet nagyon zavaró volt. Harvard körülbelül úgy néz ki, mint Hogwarts a Harry Potterből, aztán a váltás a kaliforniai medencés kéglibe sem éppen segített a hihetőségen számomra. Mégis miből, ha akkor még reklámokat sem akart, és előtte a havertól kért pénzt szerverre? Könnyen lehet, hogy élethű, de mégis olyan távolinak, mesésnek hat.
A többi részlet viszont nagyon tetszett. Nagyon jól van megrendezve, hogy Mark karaktere egészen a végéig igazából háttérbe kerül, és csak a végén arat igazi győzelmet. Nagyon jó, ahogy a különböző társaságokat, életformákat egymással szembeállították. Amit pedig szabad szoftveresként nagyra értékeltem, az a megosztás és nyíltság jelentősége, még ha nem is éppen a klasszikus nyílt forráskód és szabad szoftver módján. De a gondolat dicséretes.
Facebook – a hódító
A Facebook megállíthatatlanul tör előre, a saját statisztikájuk szerint jelenleg 500 millió felhasználójuk van. Gyakorlatilag már nem egy közösségi háló, hanem A közösségi háló. Könyörtelenül bedarálta az egyes országok lokális szolgáltatásait, erről Vincenzo Cosenza készített nagyon szép térképeket az alapján, hogy az adott országban mi az Alexa és Google Trends szerint a legnépszerűbb oldal.
A szebb múltú iwiw révén a mi lokálpatriotizmusunkat is próbára tette az amerikai alapítású cég. A hazai közösségi oldal december utolsó heteiben elemi csapást szenvedett. A StatCounter látogatottsági statisztikáját meglátva kétségessé válik számunkra, hogy a Jézuska bármilyen ajándékot is vitt volna az iwiweseknek.
A zuhanásnak a Webisztán és más elemzők szerint is egyszerű oka van: az iwiw megszűnt iwiw lenni, Facebook másolatok pedig nem kellenek. Pedig Kovács Gergely pont arról beszélt a legutóbbi Budapest Tech Meetupon, hogy a Facebookkal nem lehet versenyezni, és nem is akarnak.
Mostanában olvasta fel Nándi az iwiw profilomon lévő kiírást, amit még 18-19 évesen viccesnek találtam, de most már inkább gáz, és elgondolkodtam rajta, hogy lehet törölni kellene magam, mert ennyi nyilvános profil karbantartása nem éri meg. A nagyobb gond viszont az, hogy webfejlesztőként is elgondolkodtam azon, hogy vajon fent kell-e tartanom nekem az iwiw regisztrációmat azért, hogy hátha majd egyszer valaki iwiwre épülő közösségi funkciót rendel tőlem.
Facebook – a pénzügyi befektetés
Visszakanyarodva a filmhez, nagyon jól előkészített csattanó volt az a bizonyos, “tudod mi a menő” kérdés. Csak azt a bizonyos választ szorozzuk meg 100-zal. Történt az, hogy a Goldman Sachs befektető óriás 450 millió dollárt fektetett be a Facebookba, és ezzel cserébe az egyedüli cég lett, ami FB részvényeket adhatott el, mégpedig 1,5 milliárd dollár értékben. A Facebook hivatalosan ekkor 50 milliárd dollárt ért, de Lou Kerner elemző szerint a szabad piacon a cég 100 milliárdot is megérne.
Azonban vannak, akik nem ennyire optimisták a közösségi háló hosszútávú sikerében. Douglas Rushkoff CNN szakértő nagyon érdekes párhuzamokat von a dotcom lufi korszakban működött és újabb, korábban pénzügyileg sikeres, de azóta bukott cégek és a Facebook mostani helyzete között. 2000-ben az AOL 350 milliárd dollárért adta el magát a Time Warnernek, az az üzlet volt a dotcom lufi legnagyobb bukása, a várt haszon töredéke sem térült meg. 2005-ben Rupert Murdoch médiamágnás 580 milliárdért vette meg a MySpace-t, azt az oldalt, ami szintén a Facebook úthengere alá került, mai értéke elenyésző, ha egyáltalán van.
Jogosnak tűnik tehát a kérdés: a Facebook is elődjei útjára lépett? Vajon van-e valós hosszútávú pénzügyi lehetőség a virtuális világban, vagy az a lényeg, hogy a menő oldalakat minél drágábban eladjuk a befektetőknek, és csináljunk egy újat? Divatról van szó valójában? A Facebook film megnézése után nem lepődnék meg, ha erről lenne szó, és ha újra Jesse Eisenberg játszaná el, akkor talán még szimpatizálnék is a történelem legfiatalabb milliárdosával.