Eurovíziós Dalfesztivál 2011

Utoljára 2009-ben írtam az Eurovíziós Dalfesztiválról, tavaly nem volt magyar induló, ezért elkerülte a figyelmemet, de idén nagyon lelkesedtem az eseményért. Utoljára 2007-ben került be magyar versenyző a döntőbe, akkor Rúzsa Magdi a 9. helyen zárt. Wolf Katit is a legjobb tízbe vártuk idén, mivel valóban egy nagyon jól összerakott dallal indult, ráadásul Németországban a rádióhallgatók a legjobbnak választották, ezért reménykedhettünk egy szép helyezésben. Végül apa információi bizonyultak helyesnek: az Eurovíziós Dalfesztivál egy giccsverseny, és a diplomáciának hatalmas súlya van.

Az azeri Ell és Nikki duettje nyerte meg a versenyt, ami a fenti feltételeknek tökéletesen megfelel. Giccsesnek elég giccses a meglehetősen nagy korkülönbségű duó szerelemes dala. 9 év előnye van a kétgyermekes hölgynek, aki mellesleg Londonban él, a Quart szerint bombanőről van szó, szerintem a döntőben meglehetősen rondán festett, talán a fényviszonyok miatt. A diplomáciai feltételnek is megfelel, ugyanis a FÁK országok meglehetősen gyakran szavaztak nekik magas pontszámot.

Olaszország második helyezését kicsit túlzónak tartom, habár egy fél zenekar alkalmazása mindenképpen pluszpont, de Raphael Gualazzi hangja teljesen elfogy a magasban, és a végére el is fáradt. Svédország harmadik helyezésével akár ki is békülhetnénk, a popszakmának megfelelően erősen sulykolósra sikerült a POPP-JU-LÖR szám dalszövege. Ennél a két országnál nem nagyon merülhet fel a diplomácia hatása, bár itt is voltak kacsintva szavazó nemzetek. Pl. Norvégia ügyesen elosztogatta a legmagasabb pontszámokat az északi országok között (ők egyébként megérdemelten nagy pofont kaptak Stella Mwangi félig szuahéli nyelven énekelt dala miatt, nem kerültek be a döntőbe, pedig a szám nem rossz). San Marino Olaszországnak adott 12 pontját pedig ki is fütyülte a közönség (ugyanígy reagáltak Ciprus Görögországnak ajándékozott 12 pontjára is). Svédország és Olaszország magas helyezését inkább a népszerű zenei kultúrának köszönheti, az ABBA hagyományából a svéd előadók még mindig profitálnak, Olaszország zenei történelménél pedig talán csak az ételei híresebbek.

A döntő helyezési táblájának utolsó harmadára pedig olyan produkciók kerültek, mint a magabiztos orosz Alexej Vorobjov vagy a fiatalos megjelenését meghazudtoló hangú francia Amaury Vassili. Őket is a legjobb tízbe vártam volna, ahogy Wolf Katit.

Végül nem így lett, és habár örülni nem fogunk, de bánkódni sem kell. Pláne nem belemélyedni a diplomácia sötét bugyraiba, és keresni az okokat, hogy hol a lengyel-magyar barátság vagy a szlovákiai magyarok szavazata. Az Eurovíziós Dalfesztiválnak sajátos kimenetele van, amit sok ország elismert, és nem is mindig, mindenki vesz részt rajta. Olaszország 1997 óta kerülte a versenyt, és idén tértek vissza. Magyarország 1994 óta csak 8-szor vett részt a versenyen, és ez érthető is, ha egy pillantást vetünk a 150 ezer svájci frank (31 millió forint) nevezési díjra. Igazából csak annyit kívánhatunk, hogy soha rosszabb produkciót ne indítsunk ennyi pénzért!