Völgy + Keresztúr

A Balatonkeresztúri szerepléssel kellene folytatnom, de kezdem onnan, hogy felkeltem Dörögdön 6-kor. Azért ilyen korán, mert gyalog mentem le Kapolcsra, mert onnan indul 7:40-kor a busz. Völgyben Batyu teljesen kiakadt, hogy gyalog akarom megtenni ezt az utat, és Zozónak is csak az olyan buszok jók, amik Dörögdről indulnak. Ejnye bejnye… Szóval 6:15-kor kimászok a sátorból, az asztalnál ül egy srác aki elmerenghetett valamin, bár már/még ébren van. Más is már/még ébren volt, érdekes hogy azzal fekszem le hogy valaki beszélget és azzal kelek, hogy valaki ugyanúgy beszélget. Mindegy. Az út egész jó volt, egy pulcsival magamon indultam, amit útközben levettem, mert olyan jó idő volt. Felhős, de azért jó. Útközben mennyi elfekvő völgylakót látni, az hihetetlen. Van aki hálózsákban fekszik ki, van aki csak úgy egymagában dőlt le és még a felkelő napocska is úgy találta. Kapolcs fele az út nagyon szép, erdő a jobb oldalon és előtte mező, sehol semmi épület, vagy hasonló csúfság, nagyon szép arra sétálni. Kapolcs közelében az erdő szélén észrevettem egy autót és mellette egy sátrat. A gazdája biztos azt gondolta, hogy olcsón megússza egy tulaj nélküli helyen, de gondolom nagyon örült neki, mikor 6:45 körül a gulyás arra hajtotta át a marha csordáját, és a tehenek békésen múzva, csilingelve mentek el a sátor mellett :). Egyébként ezt máshol is észre lehet venni, hogy az őshonosokat nem érdekli hogy mi zajlik a környezetükben, ők ugyanúgy tovább élik megszokott nyugodt életüket. De ez csak reggel látszik, a nap folyamán inkább visszahúzódnak.

Kapolcsra beértem 7:10-re, szóval az út 50 perc. Buszmegben adtam aprót egy punk-nak, aztán vártam és néztem tovább az embereket így reggel. Vannak olyanok, akik polifónnal, vagy más matraccal mászkálnak, ők jógára sietnek, és van olyan árus, aki már kiül a portékája elé, és vevő híján olvasgat. Hangulatos így korán reggel. A közlekedési polgárőrök fél 8-kor már kinnt vannak a helyükön, de forgalom híján csak leülnek és szintén nézelődnek. Egy két Toifor-os kocsi járkál, meg a kukás autók viszik a tele konténereket, de semmi több. Két velem történt párbeszédet közzéteszek, mert nagyon tetszett így hajnalban:

– Szia, megy itt most valami valamerre?

– Tapolcára.

– Jah, akkor köszi.

Egy fiatal srác próbált szerencsét, hogy csigabuszt fogjon. Nem jött össze neki.

– Hát te hova mész Gábor?

– (nagy kivárás, hogy honnan ismer a bácsi) Tapolcára.

– Jaj, elnézést, azt hittem a Gábor van itt.

Egy idős úr gondolta úgy, hogy ismerősre talált, mondjuk a név stimmel, és ez zavart meg :).

Tapolcára (ez a szó nagyon megy :D) 8-kor értünk be, de csak a nagybuszmegbe, szóval negyed óra gyaloglás még haza. Ami nem volt túl jó, figyelembe véve a tényt, hogy 9:15-kor már zenesulinál kellett lennem. Maradt időm elkészíteni két szendvicset, és összerakni a cuccaimat. Le akartam volna fürödni jó kis meleg vízzel, mert igencsak átfagytam előző este, de csak egy forró teára volt időm. A két kenyeret faltam be, azt is olyan technikával, hogy rágni tudok menés és pakolás közben, szóval így el tudtam készülni időre, úgy hogy meg is reggeliztem.

Buszra felpakolás, aztán nekem alvás. Ami jól sikerült, Tapolca után Keszthelyre ébredtem, aztán Keresztúr volt a következő állomás. Azt sem vettem észre, hogy Reni lefényképezett alvás közben, de aranyosnak mondta ahogy alszom, megmutatta a képet, én mondjuk csak annyit látok rajta, hogy álmos voltam/vagyok mint a fene. Reggel átöltözés, amihez most valahogy nagyon kevés hely volt, aztán szereplés.

Esztivel érdekesen oldottuk meg a kottaállvány össze- illetve szétszerelést, de megoldottuk. 20 perc valami bolt előtt, aztán buszra felszállás, és Steak House előtt szintén 20 perc, ahol később ebédeltünk. Az a szereplés azzal kezdődött, hogy az állvány elferdült, nem tudom mikor és hogyan, fagottal a kezemben/nyakamban nem tudtam megcsinálni két szám között, Kálmán bá adott egy állványt, aztán egy számmal később Béla bá megszerelte a rossz állványt. Igazából én is gondolhattam volna a megoldásra, mert elég egyszerű volt, de hát úgy összesen 4 óra alvás után voltam.

Hangszereket leraktuk, aztán mentünk vissza Steak House-hoz ebédelni, ahol spagetti volt a kaja. Az hogy az volt az ebéd az túlzás, előételnek megfelelt. Lovász Gabi megevett három adagot, összekuncsorogta a fuvolás csajoktól, szóval neki így elég volt. Mi Bubbával, Jancsival és Ádámmal elmentünk még utána megenni még valamit, na úgy már jó volt az ebéd. Annyira jó volt, hogy már csak egy délutáni alvás hiányzott volna a boldogságomhoz, de 4-kor már szerepeltünk, szóval teli hassal átöltözés, aztán kipakolás.

Egy nagy cirkuszi sátorban fújtunk, mint minden évben. Iszonyú meleg volt bennt, 4 zenekart raktak be egyszerre, 1 a színpadon, 3 lenn a színpad előtt. 5 kört nyomtunk, mi voltunk az elsők, egy számot lefújtunk és 3 másikat meghallgattunk, aztán így tovább. A 3 másik szám meghallgatása nagyon hosszúnak tűnt, én néha el is méláztam, majdnem aludtam is Lovigab szólt rám, hogy jól vagyok-e. Ő jól volt kétségtelenül, koncert közben is talán 2 sör csúszott le neki. Mikor végeztünk, utána egy laza vacsi, fél 8-ra kellett mennünk. Késtünk egy picit, mert Kovács Ádi a Marcato koncerten felejtette magát, és nem nézte az időt. Hatalmas kavarodás volt belőle, de meglett, hihetetlen, hogy kik szóltak be neki, ilyen előfordul, nem is hibáztatjuk ezért, Bubba is megbeszélte vele, hogy legközelebb figyeljen oda, de semmi baj nem történt. A vacsi az finoman szólva botrányosba fulladt. Hogyha az ember elég sokat iszik, akkor hangosan beszél, és nem olyan dolgokat, amik mondjuk jól esnek azoknak a néniknek akik egész este ott vannak és kiszolgálják a zenekarosokat. Ivászat mindig is volt, de az akkori idősebbek valahogy nem csaptak ekkora zajt. Mondjuk Sanyi még anno eléggé kiakadt, hogy miért tegezi őt a nő, a hölgy persze rögtön rávágta, hogy nem érti miért olyan nagy gond ez, mikor a fia idősebb nála.

Vacsi után Béla bá azt tervezte, hogy maradunk még 9-ig a parton, de aztán erre a hírre olyan reakciók jöttek, hogy inkább hazafele vettük az irányt. Én megértem hogy miért, és nem is hibáztatom érte. Így is 11-kor kerültem ágyba, mert még gépeztem este, ha maradunk még egy órát lehet hogy még később, ami létfontosságú lett volna nekem. Ma 10-kor keltem, mobilom ébresztett volna, de 9:56-kor magamtól felébredtem, és így töröltem az ébresztőt. Félelmetes dolog ez, már háromszor fordult elő ezen a héten, hogy a csörgés előtt 4-5 perccel felébredtem. Az ébredéssel nem volt gond, de éreztem, hogy valahogy meghalnék ha 10-tól reggel 8-ig lennék beosztva éjjeli őrzésre. Szerencsére 8-tól 11-ig leszek beosztva, szóval a munkámon nem fog meglátszani, de lesz utána ivászat, el kellene kezdeni bulizni is Völgyben. Nem tudom még hogyan fogok jelentkezni, szombaton biztos írok valamit, mert akkor este itthon leszek.