Csak az az egy

Rengeteg olyan dolog van, amiről azt hisszük, hogy tudjuk, de aztán eljön az éles szitu és kiderül hogy mégsem. Ilyenek a szódogák, vagy akár bármelyik számítógépes művelet, ami nem is olyan egyszerű, főleg ha melletted ül az, akit az előbb kiröhögtél érte :?.

Aki ismer, az vágja, hogy napi 10 szó átlagban jónak számít nálam. Na persze ha nem csúszik be aznap 5 sör, vagy valami más mentális oldószer. Ez önmagában még nem gond, de mikor ismerkedés lenne a kitűzött cél, akkor igencsak megbénul a helyzet. Némán ülni a kiszemelt áldozat mellett még annál is bénább dolog. Rengeteget gondolkoztam rajta, hogy ez miért van, annál is több kifogást találtam erre, és még annál is számosabb tanácsot kaptam, hogy hogyan orvosoljam a helyzetet, amit mégegyszer nagyon szépen köszönök. A bejegyzéseket visszaolvasva biztos találtok hasonló témájú bejegyzést, hogy ezentúl minden más lesz, meg stb, de most tényleg másnak kellene lennie a dolognak. És szerintem más is lesz.

Mert a mostani szituban igencsak gyorsan elkergettem a negatív gondolatokat, és most először gondoltam arra, hogy a másik alanynak milyen lehet, hogyha nem szólok hozzá. Na jó, nem először gondoltam erre, de valahogy most rögződött bennem, hogy nem elég egy bocs, amit majd egy kusza valami közepette sms-ben elküldök. Szóval kicsit érdeklődőbnek, kedvesebbnek, mosolygósobbnak kell lennem, ami néha már sikerül, és szerintem ezt tovább kell fejleszteni. Ez a terv. Minden más dolog az életemben meg tudja támogatni ezt a viselkedést, szóval viszonylag egyszerűbb csak ezt az egy dolgot kifejleszteni.

Mert minden más a helyén van: hétfőn haza, kamara, kedden reggel vissza, egyetem, Tomiéknál póker (kávéval kezdtem azt az estét), szerda egyetem, futás, csütörtök index felvétel (52 kredit, tantárgyak listája 2 teljes oldal + 3 rubrika), takarítás, buszozás haza, kamara (sokkal jobban megy, mint hétfőn), végül este számítógépezés (egy kis webdesign, egy kis windows telepítés előkészítése). Szerintem egész pofás sor, csak az az egy…