Bértábla

Tags: ,

0

A közelmúltban édesanyám azt mondta, ha nem a fia lennék, akkor irigykedne a fizetésemre, de így büszke. A két kereset között összegben kicsi, de a hátterét tekintve óriási különbség van. Én kicsivel több mint 3 évet, ő kicsivel több mint 30-at dolgozott le. És ami a lényeges: én versenyszektorban, ő közalkalmazottként.

A bértábla egy merev, szigorú, hajthatatlan pénztárnok. Előnye az, hogy átlátható, kiszámítható, a követelményei egyértelműek. A színvonal viszont nem. A hátránya ugyanaz, mint az előnye, azonos előélettel rendelkező dolgozók között nincs fizetésbeli különbség, még akkor sem ha teljesítménybeli van. Teljesítménybeli különbség márpedig van.

A teljesítményt nem tükröző bér sokkal félelmetesebb ha a közszférát a versenyszférával hasonlítjuk össze. Példának megtaláljuk a Fazekas Gimnázium állásajánlat hirdetését a HUP-on. A legendás oktatói intézmény rendszergazda kollégát keres: Linux szerverek, Windows kliensek, levelezés, weblapok, fényképezők, hangosítás és bármi ami szembejöhet.

„Bérezés a közalkalmazotti bértábla szerint: 79 000–154 000 (nem alkuképes, végzettségtől, jogviszonytól függően)”

Ennyi felhasznált technológia ismeretéért ez a fizetés sovány, Budapesten még inkább. Azt hiszem érthető a kapott reakció.

Ha bár fájdalmas ez a különbség is, a legnagyobb gond mégsem itt van. A legnagyobb gond, hogy az a Lázár János, aki 60-70 milliós ingatlant íratott 10 éves fiára, az Echo.tv-ben ezt nyilatkozta:

„Ha az ember nem lehet sikeres, és a sikereit nem használhatja föl a gyerekei javára, akkor miért volt rendszerváltozás?”

Gyönyörű mondat, de lehet nem ezzel fogom vigasztalni édesanyám, hogy az én versenyszférában töltött 3 évem többet ér, mint az ő közszférában töltött 30 éve.

×

A hozzászólások lezárva.