25 év muzsika

A hétvégén ünnepelte a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar a 25 éves jubileumát. Egészen pontosan szombaton. Pénteken délután 3-kor elindultunk apával Veszprémből, én 4-re le is értem a zeneiskolába, és egy fél órát vártunk, mire bepakolhattuk a teherautóba a székeket, aztán a hangszereket. Elég sokan voltunk, gyorsan ment. Vagy talán mégsem olyan gyorsan, mert pontosan 6-ra végeztünk a színpadra felpakolással, és utána még átmentem boltba, hogy ne halljak éhen, majd két keksz között egy fejcsóválással nyugtáztam, hogy megint vannak olyanok, akiknek vissza kell menni a kottájáért, mert el volt dugva és mi nem találtuk meg. Persze ezt nem igazán értem, mivel a lányok az egész pincét átnézték, és minden kottás táskát elhoztunk, de volt még egy köre Krisztiánnak. Ha engem kérdeztek, szerintem direkt élvezi ezeket a pakolásokat :).

Szóval a 6 órára tervezett próba végülis elkezdődött fél 7-kor, minden darabot eljátszottunk, a végén kaptunk szép zöld karszalagokat belépő gyanánt, és én kaptam még egy küldetést is: Béla bácsi egyik ajándékát nekem kell átadni. Jó. Másnap reggel felkeltem, a szöveget begépeltem, apa elvitt a csarnokba, hogy ne késsek el, aztán ők indultak is Veszprémbe osztálytalálkozóra. Megmutattam a szöveget Melinda néninek, azt mondta nagyon tetszik, Mazsinak is nagyon tetszett, szóval délutánra mehetett a megtanulása. A próba elég rövid volt, 1,5 óra nem elég egy izguló zenekarnak, hogy minden darabban biztos legyen, megy-e még :). Nekem is be lett lőve a mikrofon a szólóhoz, szóval minden szép és jó.

Délután aludtam egyet, aztán összekészülődtem, a szöveget memorizáltam, majd irány a csarnok. Fél 6-kor még játszott az egyik zenekar, befújtunk, hangoltunk, és megint bejött egy kihagyhatatlan zenekaros jelenet: a befújásról késnek emberek. Mindegy, minden szép és jó, izgulás a köbön, a többi zenekar (mert még 4 másik zenekar volt meghívva: Balatondfüred, Balatonkeresztúr, Sárvár, Sásd) tagjai is ott lézengtek a művészbejárónál, és valahogy nem lepett meg a sásdi tubás gyerek, aki legendásan szét tud csúszni. Ez engem egyáltalán nem zavart, hogy vérlázító így elázni, meg hogy képzeli vendégségben, meg ilyenhez hasonló elitista gondolatok, csak egy dologra gondoltam: csak lenne már az estének azon pontja, mikor én is ilyen részeg leszek :D!

Talán 6:50-kor fel is ültünk a színpadra, rögtön két beszéddel kezdtünk. Az elsőt Marton József kultúráért felelős alpolgármester úr tartotta, mivel a polgármester úr nem tudott eljönni… A tapolcaiaknak nem kell szerintem bemutatnom őt, de szélesebb olvasói bázisom ( 😀 ) miatt elmesélném, hogy mikor ezt megtudtuk az egész zenekar egyként hőbölgött. Szerencsére nagyon hadar, és a színpad fele nem volt hangfal, így a visszahangzó csarnokban nem értettük nagyon a beszédét. Viszont néhány érdekesebb foszlány: mikor a zenekar karnagyát szólította meg, óriási tapsvihar tört ki vagy 5 percen keresztül, Bubba mellettem meg is jegyezte, hogy majd hajnali 1kor talán le is jutunk a színpadról :). Mikor másodszor is ilyen reakciót váltott ki a közönségből a Péni Béla név, akkor jutott eszembe, hogy lassan Béla bácsi nevét be kellene tiltani, mint a Harry Potterben, vagy a Freddy vs. Jasonben, és Tudodkinek szólitani :). A másik szó, ami gyakran előjött, az a negyed millió forint ajándék, amit kaptunk a várostól. Ugyanmár :D! Negyed millió forint az csak 250.000 forint, abból kijött az összes italjegy, és attól hogy az még szabad felhasználású még nem jutottunk messzire, mivel mind elmegy a jubileumi koncert fedezésére. Az olyan szövegek pedig, mint a “ha lesz lehetőségünk, igyekszünk” egyenlő a semmivel, hogyha kultúráról van szó. A második beszédet Eőry Jenő bácsi mondta, abban nem volt hiba, a zenekar teljes történetét felölelte, nagyon szép volt, köszönjük.

A darabokról nem tudom érdemes-e beszélnem, lesz róla elvileg egy 4 és fél(!) órás DVD, azt majd kérjétek el tőlem, ha meg szeretnétek hallgatni. A szólóm is jól sikerült, voltak benne kisebb hibák, néhány zenekaros úgy hallotta, hogy hibátlan volt, majd megnézzük felvételről. De óriási tapsot kaptam! Szüleim nem tudtak arról, hogy én szólózóm, apa mesélte, hogy ő teljesen leizzadt, amikor bekonferálta Béla bácsi :D. Aztán jött az ajándék átadás. Az is nagyon szépen sikerült, Béla bácsi meg is könnyezte. Ezután jött még két szám, köztük egy léket kapott Karib tenger kalózai, aztán emléklapok átadása, a vendégzenekarok gratulációja, ráadások és ennyi. A sásdi karnagy alakított egy hatalmasat az átadásnál, Bubbával teli szájjal mosolyogtunk rajta, de azért megjegyezném, hogy a sásdi polgármester is gratulált a zenekarunknak, miközben a miénk istentudja merre járt, valamint meghívót kaptunk az ő 35 éves jubileumukra, amire vasárnap Béla bácsi és Melinda néni is azt mondta, hogy a sásdi zenekar italozási kedvét alapul véve lehet, hogy vissza kellene utasítanunk :).

Persze utána azért nekünk sem kellett szégyenkezni az italozással :D! Mindenki kapott három italjegyet, Ádám szerzett a fürediektől még néhányat, mivel ők korán mentek, ezért az ő nagylelkűségének köszönhetően volt nekem 5, és mivel jó fej vagyok rengeten kínálgattak pálinkával, és másodszor is ittam pertut Béla bával :D. Táncolni nem volt kedvem (ez nem ritkaság 🙂 ), így elüldögéltünk, beszélgettünk, majd hajlani 3-kor Petivel lehoztuk a timpanikat a színpadról. Ha a bátorságot kellene definiálnom, akkor az összesen 3 milliót érő hangszerek részegen történő pakolása teljes mértékben kimerítené ezt :D. Aztán elindultam haza a kis süteményes tálcámmal, amit Melinda néni csomagolt nekem. A Szent György panziónál utol is értem Esztit, akivel együtt indultunk volna, ha nem pakolok ütős cuccokat, éppen nekem írt sms, ami tök vicces, mert előtte vagy 2 órával én akartam felhívni, de aztán megláttam, hogy jön, és így ő spórolt meg nekem egy hívást.

4 óra alvás, reggel kis fejfájás, 2 tea, útközben mentes ásványvíz szerzés, és én voltam az első reggel 9-kor a csarnok előtt. Aztán Melinda néni, és megjött a teherautó is, így elkezdtük ketten felpakolni a székeket, aztán szálingóztak az emberek, így voltunk összesen 10-en. Ütőszólamból 4-en, így ők nyerték legszorgalmasabb szólam címet :). A visszapakolás után még sütiztünk, és üdítőztünk vagy 1 órát a pincében, hallgattuk Béla bácsi történeteit a szervezésről, egyszóval kellemes délelőtt volt.

Az egész koncert, és a készülődés nagyon kellemes volt, nagyon jól estek a tapsok, és gratulációk. Anya mesélte még délután, hogy miután sikeresen vége lett a szólómnak és beszédemnek, apa üzent egy mondatot az első sorokban ülő városi vezetőknek, ami talán megkoronázza a kis családommal történteket, és igazolja, hogy bizony mi nem kérünk a szardobálózásból, az maradjon csak a homokozó lapátért küzdő ovisok dolga :). Jövő pénteken lesz próba, Béla bácsitól biztos hallunk elemzéseket, talán hangfelvétel is lesz akkora.